Szavak és érzések - Bee Season 2005

Kevés olyan film van, amit ha egyszer megnézek, ne tudnék mit mondani róla, vagy ne tudnék mit kezdeni vele. Még kevesebb olyan, amit hiába látok többször, továbbra se tudok összerakni egy értelmes mondatot is se. A Bee Season azonban ilyen film.

A tizenegy éves Eliza családjában mindenki a saját gondjával van elfoglalva. Szülei, Saul és Miriam a házasságuk problémái elől a munkába temetkeznek, csak a karrierjük érdekli őket. A bátyja zenei tehetség, de bezárkózik a maga kamasz világába. Amikor Elizáról kiderül, hogy milyen érzéke van a helyesíráshoz, a megszokott családi rend kezd felborulni. Az újonnan felismert tehetsége azonban nemcsak örömet okoz a család életében, rengeteg, korábban nem sejtett titkok bukkannak napvilágra.

Tulajdonképpen nem szól semmiről, de eközben mélynek próbálja mutatni magát. Hallucináló kislány, akinek minden bizonnyal súlyos mentális problémái vannak, kleptomániás és kissé őrült anya, akinek fogalma sincs arról, mi a valóság. Talán ő örökítette át a lányára a terheltséget. Egy megalomániás apa, aki mindent a kezében akar tartani, miközben minden kifolyik az ujjai közül. A családja, az élete. Még a zsidó vallást se képes úgy megmutatni a gyerekeinek, hogy azok valóban gyakorolni akarják. Elfojtás, rejtegetés, őrjítő szabálykövetés jellemzi a karaktereket, akik a saját útját kereső fiún kívül mind borzalmasak...

Persze, tudhatnám előre, hogy amiben J. Binoche szerepel, azzal vigyázni kell, de sosem tanulok a korábbiakból. Ha nagyon akarnék, belemagyarázhatnék olyan dolgokat, amik ebben a filmben nincsenek, Isten keresését, a szabad akarat fontosságát, elemezhetném a kulcsjelenetet, amiben Eliza úgy DÖNT, mégsem az hozza vissza az édesanyját a való világba, ha nyer, és inkább szánt szándékkal veszít, csak újra teljes családban élhessen. De ennek a pár kockának épp úgy nincs semmi értelme, ahogy a történetnek se sok. Már maga a betűzőverseny is nevetséges. Sosem értettem, mi olyan nehéz ezen. Világéletemben jó helyesíró voltam (az internet persze sokat rontott rajtam), de nekem a betűzés annyira könnyen ment (menne), annyira természetesen, hogy ebben képtelen vagyok meglátni a kihívást. Biztos rendkívül fontos az USA-ban, és még annál is fontosabb a történet szempontjából, de engedtessék meg nekem az a luxus, hogy kinevessem az egészet. Számomra komolytalan. Súlytalan. Ahogy súlytalan az egész film is. Nem kedvelünk meg egyetlen karaktert sem, nem tudunk senkivel azonosulni, nem drukkolunk senkinek. Merem állítani, hogy Gere a pályája legellenszenvesebb figuráját hozza, ez pedig (tekintve, hogy tisztes családapát játszik) nem semmi. Binoche pocsék, mint mindig. Van ez a rendkívül irritáló "lágy, finom nő vagyok, és ez minden mozdulatomon látszik" karaktere, amibe belefagyott 20 évvel ezelőtt, most ebből próbált kiordítani a pszichiátrián, kevés sikerrel.

Akik miatt mégis érdemes megnézni a filmet: Kate Bosworth és Max Minghella. Jó látni őket "ilyen fiatalon". Ugyanez sajnos nem mondható el a rémisztően pszichopata külsejű Flora Cross-ról.

4/10

Acacia 2003

Mivel is kezdjem... Koreai horrorfilmmel van dolgunk, mint az a kép alapján már egyértelmű. Mégse nevezném horrornak, legalábbis nem hagyományos horrornak. Ha kategorizálnom kellene, akkor valahová félútra helyezném Shyamalan és Hitchkock közé, horrorelem ugyanis igencsak kevés van benne, feszültség és borzongás viszont annál több. Már az első percektől egyértelmű, hogy ez a gyerek más, valami több, nem átlagember, ez a misztikusság a végsőkig körüllengi a filmet.

A történet elég hétköznapi, adott egy nő, és egy férfi, akiknek nem lehet gyerekük. Hosszas vívódás után, és nagyrészt az após nyomására rábólintanak az örökbefogadásra, és az árvaházban a hihetetlenül tehetségesen rajzoló, ám zárkózott, furcsa kisfiút Jin - seongot választják. Őt viszik haza. Nehezen válnak családdá, az összeszokás lassú, és göröngyös az út, amin haladnak, főképp a fiúcska furcsa szokásai miatt. Szereti az undorító döglött bogarakat, szeret életveszélyes magasságba mászva üldögélni az élettelen akácfán, és hihetetlenül tehetségesen rajzol, azonban mindig arc nélküli embereket. Mintha Munk Sikoly c. képe reprodukálódna újra és újra a fiú művészetében (persze képzőművészetben járatos olvasóim most biztos le fognak hurrogni, hogy teljesen más stílus, más ecsetkezelés, más színek, stb, nekem akkor is ez jutott eszembe róla, ugyanis kusza vonalak, torz alakok, félelem látszódnak a rajzain)

A további események is hétköznapiak, az anya megnyugodva, és nem hajszolva a gyermekáldást végre teherbe esik, és kislányt szül. A fiúcska akkor is nehezen barátkozna meg a dologgal, ha ő is édesgyermekük lenne, de mivel csak örökbe fogadták, még nehezebb neki. Egyre furcsábban viselkedik, az anya félni kezd tőle, a nagymama ki is mondja, hogy a fiú tekintetéből a gonosz néz vissza rá, egyedül az apa próbál némiképp a normalitás határain belül maradni, ám ő sem bírja sokáig. Egy nap úgy dönt kivágja az akácfát. A fiú rombolni kezd, amihez csak ér, mindent igyekszik tönkretenni, majd egy összetűzés során 6 éves létére borzasztó dolgokat vág az anyja fejéhez, és elszökik otthonról. Eltűnik. Az eltűnését bejelentik a rendőrségen, de hiába. Az akácfa viszont szárba szökken, a család hatalmas meglepetésére.

Az igazán furcsa és tragikus dolgok azonban csak ekkor kezdődnek, a film 50. perce körül. Innen már nem akarom lelőni a poént, nem akarok spoilerezni, de annyit elárulhatok, hogy igazán ütős befejezés vár arra, aki végignézi.

A képi világa, leszámítva a nem túl bőven adagolt művért, igen szép, szemnek jóleső színek, és megdöbbentően jó vágások jellemzik az Acaciát. Sikerült igazán szép szereplőket is találniuk. Ritkán mondom azt egy keleti arcra, hogy szép, de itt mind a férfi mind a nő vonásai szépek európai szem számára is. Sőt. Meg is tudom különböztetni őket más férfiaktól és nőktől, ami nálam rekord, ha koreai filmekről van szó. Igazán hálás vagyok tehát a castingoló embereknek, remek munkát végeztek. Azt nem tudom, Koreában minden gyerek ilyen pszichó-e, mint ez a két kicsi, akiket főhősnek sikerült választaniuk, de ők ketten valóban döbbenetesen ijesztően néznek a kis bandzsa szemükkel.

Vicces, könnyed jelenet talán 1 vagy 2 van a történet során összesen, és az egyikben, milyen fura az élet, pont arról magyaráz a kislány a kisfiúnak, hogy neki nincs elég vére, ő vámpír, majd a másikban arcon puszilja, és közli, hogy ezzel ő is vámpírrá vált. Ha nem lenne ez a beteges vámpírrajongásom, akkor nem is érezném ezt igazi Szamos marcipánnak, amit külön az én kedvemért rejtettek a filmbe, de mivel gyógyíthatatlanul szerelmes vagyok minden vérszívós történetbe, még azokban is, amik bűnrosszak, így ez az édes gyermeki poén számomra emeli a film színvonalát.

Letöltés:
http://duckload.com/download/782840/Acacia2.avi

Felirat:
http://www.4shared.com/document/gNuYbFjR/Acacia.html

Én innen néztem meg.

7/10