RSS
Welcome to my blog, hope you enjoy reading :)
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: megtörtént eset. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: megtörtént eset. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. január 11., kedd

The legend of Lucy Keyes

A legenda 1755-ben született, Massachussettsben: a hat éves Lucy Keyes titokzatos körülmények között eltűnt, s anyja, aki beleőrült a veszteségbe, még halála után is kereste a lányát. Aztán - már napjainkban - új család költözik a Keyes-birtokra. Kisebbik lányuk hat éves és Lucynak hívják. S az éjszakában nemsokára felhangzik egy kísérteties hívó kiáltás: Lucy...!

Egy biztos ebben a filmben ez a leírás a leginkább ijesztő, na meg Julie Delphy smink nélkül. Nem is értem, hogy vállalhatott el egy ilyen szerepet.

250 years ago a child disappeared. Tonight she returns. Ez a szlogen áll a plakáton, no meg a szokásos szöveg, hogy megtörtént események alapján. A horror/thriller fanatikus azonnal felkészül, reménykedve várja az őrjöngő szellemanya feltűnését, a 250 éve eltűnt kislány felbukkanását, ehelyett mit kap? Idegesítő zenei aláfestés mellett rémült arccal a távolba bámuló parasztokat. A paraszt szót kéretik nem pejoratív értelemben venni. Hát 250 év alatt senki sem felejtett? Mindenki annyira pontosan emlékszik arra, mi történt itt? Megjelenik egy Lucy nevű kislány, és összefossa magát a fél falu? Ugyan.

Lehet, hogy mi magyarok vagyunk igazán rosszak a szájról szájra terjedő legendák évszázadokig történő életben tartásában, de én inkább afelé hajlok, hogy az alaptörténet rendkívül ostoba. A költözzünk vidékre az isten háta mögé, és rémüljünk halálra poént is túl sokszor lőtték már el. Ettől függetlenül a színészi játékra nem lehet különösebb panaszom, a főhősök teljesen átlagos teljesítményt nyújtanak, a vontatottság viszont rendkívül zavaró. Az ijesztgetni hivatott részek fényképezése pedig alulmúlja a nemrég debütált magyar websorozatunkét. A maguktól nyíló csukódó ajtók megjelenítése egyszerűen gagyi, a felhangzó kiáltások röhejesek, a gyermekét kereső anya szellemének ábrázolása félelmetesen rossz. Mint mikor a pasziánszt úgy állítod be a gépeden, hogy lásd az összevissza mozgatott kártyák haladásának vonalát, a kendőbe burkolózott asszony is csíkot húz maga után, akár a repülők. Felgyorsított mozgása teljesen hiteltelenné és röhejessé teszi, az Alkonyat c. filmben a vámpírok rémisztőbbek ennél.

Összességében egyszer nézhető, ha kellő humorérzékkel vagyunk megáldva, és jókat tudunk mosolyogni a babonás vidékieken, és azon, ahogy az anya megrémül egy egyszerű kérdéstől. Itt-ott előfordulnak rendkívül erőltetett poénok is, például a vadon kellős közepén békésen vizelő férfi bejelenti, hogy kijelöli a terület határait.

Ha valaki megtekintésre vetemedne, csak eredeti nyelven tegye, mert a szinkron olyan mérhetetlenül gyalázatos, hogy diktafonnal háttérzajban szövegkönyv nélkül különbet alakítunk a barátaimmal, ha felkérnek rá.

Mivel az Álom.net c. magyar remeket túlszárnyalja így is, és mivel már láttam rosszabb filmet, nagy jóindulattal:

2.5/10


2010. augusztus 19., csütörtök

Jack Ketchum's The girl next door

http://geekz.blog.hu/2009/10/24/jack_ketchum_s_the_girl_next_door

Kezdetnek egy kis ajánló.

Sajnos a könyvhöz nem volt szerencsém, de a fenti leírás nélkül csak a film nem is hozta volna meg a kedvem. Valahogy ebből nem jött át. Persze szörnyülködtem, kiborultam, igyekeztem belegondolni, meddig bírtam volna, ha velem történik, de ez a sokk kevés volt. A probléma vélhetően már Jack Ketchum-nál kialakult, a forgatókönyv csak tovább növelte, és a színészi játék tette gigantikussá.

Pedig a könyvről is jókat írtak. Itt is. Szinte már szuperlatívuszokban nyilatkoznak róla. http://ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2009-01-24/jack-ketchum-a-szomszed-lany

Akkor mi lehet a gond? Talán Blythe Auffarth modorossága, erőltetett könnyei, tehetségtelensége? Számomra egyáltalán nem volt hiteles az alakítása, nem éreztem belőle a fájdalmat, a szenvedést. A tekintete sem tűnt őszintének. Persze a film nagy részében bekötött szemmel látjuk, de a testbeszéde, a mozdulatai, a hangja lehetett volna más. Jobb. A gyerekek és kamaszok tényleg gonosznak tűnnek, a kisvárosi proli mindennapokat valóban folyamatos görénykedéssel teszik elviselhetővé maguk számára, mégsem nézem ki belőlük, hogy mindezt, ami megtörtént, képesek elkövetni. Nem volt meg bennük az a kegyetlenség, inkább tűntek tétovának, és elveszettnek, mint végletekig romlottnak. Persze a horrorokban bemutatott merikai kisvárosokra jellemző beteg lelkület megvan bennük is, de ez nem az a fokú torzulás, amiből az elkövetett tetteik egyenesen következnének. Vélhetően Ketchum finomításának következménye is mindez, nem csak a gyerekszínészek rossz kiválasztásáé.

Az alacsony költségvetés is rányomja a bélyegét a filmre, és hiába próbál Blanche Baker kegyetlennek tűnni, hiába tesz meg mindent, a dolgok nem igazán állnak össze. Az egyik percben David és Meg még a vidámparkban ülnek, a másikban Meg már kikötözve lóg a pincében, és minden lehetséges módon gyalázzák. Amiből nem látunk szinte semmit. Torture porn-on szocializálódott horror-rajongóként úgy érzem, hogy ez, amit megmutattak a vásznon egy herzig kis 16-os karikával simán beférne a Hallmark esti műsorsávjába is. Semmit se mutat meg abból a kínból, amit az igazi Sylvia-nak ki kellett állnia.

A rendőr irreális felbukkanása pedig szót se érdemel, ugyanúgy ahogy a keretet adó David-szál sem.

Egyszer nézhető, felkavaró filmnek tartom, de nem vág úgy gyomorszájon, ahogy vártam. Arra sokkal inkább alkalmas az An American Crime.

3/10