A legenda 1755-ben született, Massachussettsben: a hat éves Lucy Keyes titokzatos körülmények között eltűnt, s anyja, aki beleőrült a veszteségbe, még halála után is kereste a lányát. Aztán - már napjainkban - új család költözik a Keyes-birtokra. Kisebbik lányuk hat éves és Lucynak hívják. S az éjszakában nemsokára felhangzik egy kísérteties hívó kiáltás: Lucy...!
Egy biztos ebben a filmben ez a leírás a leginkább ijesztő, na meg Julie Delphy smink nélkül. Nem is értem, hogy vállalhatott el egy ilyen szerepet.
250 years ago a child disappeared. Tonight she returns. Ez a szlogen áll a plakáton, no meg a szokásos szöveg, hogy megtörtént események alapján. A horror/thriller fanatikus azonnal felkészül, reménykedve várja az őrjöngő szellemanya feltűnését, a 250 éve eltűnt kislány felbukkanását, ehelyett mit kap? Idegesítő zenei aláfestés mellett rémült arccal a távolba bámuló parasztokat. A paraszt szót kéretik nem pejoratív értelemben venni. Hát 250 év alatt senki sem felejtett? Mindenki annyira pontosan emlékszik arra, mi történt itt? Megjelenik egy Lucy nevű kislány, és összefossa magát a fél falu? Ugyan.
Lehet, hogy mi magyarok vagyunk igazán rosszak a szájról szájra terjedő legendák évszázadokig történő életben tartásában, de én inkább afelé hajlok, hogy az alaptörténet rendkívül ostoba. A költözzünk vidékre az isten háta mögé, és rémüljünk halálra poént is túl sokszor lőtték már el. Ettől függetlenül a színészi játékra nem lehet különösebb panaszom, a főhősök teljesen átlagos teljesítményt nyújtanak, a vontatottság viszont rendkívül zavaró. Az ijesztgetni hivatott részek fényképezése pedig alulmúlja a nemrég debütált magyar websorozatunkét. A maguktól nyíló csukódó ajtók megjelenítése egyszerűen gagyi, a felhangzó kiáltások röhejesek, a gyermekét kereső anya szellemének ábrázolása félelmetesen rossz. Mint mikor a pasziánszt úgy állítod be a gépeden, hogy lásd az összevissza mozgatott kártyák haladásának vonalát, a kendőbe burkolózott asszony is csíkot húz maga után, akár a repülők. Felgyorsított mozgása teljesen hiteltelenné és röhejessé teszi, az Alkonyat c. filmben a vámpírok rémisztőbbek ennél.
Összességében egyszer nézhető, ha kellő humorérzékkel vagyunk megáldva, és jókat tudunk mosolyogni a babonás vidékieken, és azon, ahogy az anya megrémül egy egyszerű kérdéstől. Itt-ott előfordulnak rendkívül erőltetett poénok is, például a vadon kellős közepén békésen vizelő férfi bejelenti, hogy kijelöli a terület határait.
Ha valaki megtekintésre vetemedne, csak eredeti nyelven tegye, mert a szinkron olyan mérhetetlenül gyalázatos, hogy diktafonnal háttérzajban szövegkönyv nélkül különbet alakítunk a barátaimmal, ha felkérnek rá.
Mivel az Álom.net c. magyar remeket túlszárnyalja így is, és mivel már láttam rosszabb filmet, nagy jóindulattal:
2.5/10
Egy biztos ebben a filmben ez a leírás a leginkább ijesztő, na meg Julie Delphy smink nélkül. Nem is értem, hogy vállalhatott el egy ilyen szerepet.
250 years ago a child disappeared. Tonight she returns. Ez a szlogen áll a plakáton, no meg a szokásos szöveg, hogy megtörtént események alapján. A horror/thriller fanatikus azonnal felkészül, reménykedve várja az őrjöngő szellemanya feltűnését, a 250 éve eltűnt kislány felbukkanását, ehelyett mit kap? Idegesítő zenei aláfestés mellett rémült arccal a távolba bámuló parasztokat. A paraszt szót kéretik nem pejoratív értelemben venni. Hát 250 év alatt senki sem felejtett? Mindenki annyira pontosan emlékszik arra, mi történt itt? Megjelenik egy Lucy nevű kislány, és összefossa magát a fél falu? Ugyan.
Lehet, hogy mi magyarok vagyunk igazán rosszak a szájról szájra terjedő legendák évszázadokig történő életben tartásában, de én inkább afelé hajlok, hogy az alaptörténet rendkívül ostoba. A költözzünk vidékre az isten háta mögé, és rémüljünk halálra poént is túl sokszor lőtték már el. Ettől függetlenül a színészi játékra nem lehet különösebb panaszom, a főhősök teljesen átlagos teljesítményt nyújtanak, a vontatottság viszont rendkívül zavaró. Az ijesztgetni hivatott részek fényképezése pedig alulmúlja a nemrég debütált magyar websorozatunkét. A maguktól nyíló csukódó ajtók megjelenítése egyszerűen gagyi, a felhangzó kiáltások röhejesek, a gyermekét kereső anya szellemének ábrázolása félelmetesen rossz. Mint mikor a pasziánszt úgy állítod be a gépeden, hogy lásd az összevissza mozgatott kártyák haladásának vonalát, a kendőbe burkolózott asszony is csíkot húz maga után, akár a repülők. Felgyorsított mozgása teljesen hiteltelenné és röhejessé teszi, az Alkonyat c. filmben a vámpírok rémisztőbbek ennél.
Összességében egyszer nézhető, ha kellő humorérzékkel vagyunk megáldva, és jókat tudunk mosolyogni a babonás vidékieken, és azon, ahogy az anya megrémül egy egyszerű kérdéstől. Itt-ott előfordulnak rendkívül erőltetett poénok is, például a vadon kellős közepén békésen vizelő férfi bejelenti, hogy kijelöli a terület határait.
Ha valaki megtekintésre vetemedne, csak eredeti nyelven tegye, mert a szinkron olyan mérhetetlenül gyalázatos, hogy diktafonnal háttérzajban szövegkönyv nélkül különbet alakítunk a barátaimmal, ha felkérnek rá.
Mivel az Álom.net c. magyar remeket túlszárnyalja így is, és mivel már láttam rosszabb filmet, nagy jóindulattal:
2.5/10
