A horrorfilm műfajának ez a korai klasszikusa Bram Stoker ismert regényének színpadi változatán alapul. A német némafilm egyik legjobb operatőre, Karl Freund sejtelmesen ködös képeihez Csajkovszkijtól kölcsönözték a zenét. A film sikere számtalan folytatást szült, és világsztárrá tette a vérszívó erdélyi grófot alakító Lugosi Bélát. "A gróf éppen akkor lép be a szobába, amikor Harker a tükör előtt borotválkozik. Borotválkozás közben Harker nézi magát a tükörben, maga mögött pedig nem látja Drakulát, hiszen az igazi vámpír nem látszik a tükörben, mivel nincs lelke. A lélek ugyanis olyan alak, melyet a hívő csak az isteni tükörben láthat." (Jure Mikuž: A tükör és a film) - port.hu
http://www.megavideo.com/?v=AL7O3WED A film teljes terjedelmében itt megtekinthető
"Lugosi Béla egy fogalom. Hazánk egyik legnagyobb büszkesége. Mély drámai alakítások, és neves díjak tömkelege nélkül írta be magát a filmtörténelembe. Adott egy rémisztő smink-púder, szemceruza, némi rúzs, egy fekete köpeny, és maga Lugosi Béla. Ahogy néz, ahogy beszél, ahogy jár- egy ikonná tették ezt a MAGYAR színészt. Na és persze ez a film. A mai horroron felnőtt társadalom nyilván csak ásítozik rajta, én azonban zsenge 20 évvel a hátam mögött is azt érzem, hogy bizony EZ az igazi horror. Ködös éjszakák, sötétben járkáló fura alakok, farkasüvöltés, nyekergő fakéregajtó, hátborzongató ósdi házak, kastélyok, tejfehér ködbe lengő pókhálók, mozivásznon is szinte átfújó hűvös őszi szél- klasszikus momentumok, amiket ha a valóságban él át az ember, meg se mer mozdulni. Ezt 1931-ben olyan színvonalon vitték a vászonra, hogy utána is nagyon kevés ilyen típusú mozi ért a nyomába, gyakorlatilag majdnem hogy egy sem. Szinte gyönyörű ahogy Drakula előtűnik a fák mögül, vagy ahogy a hátborzongató, poros, pókhálós, visszhangos kastélyba belép Mr. Renfield, valahol érezve, hogy sorsa megpecsételődött. Nagyon érdekes az elején az eredetileg is magyar mondatokat hallani, aztán Lugosi kissé szerencsétlen kiejtése, ami alakjához szintén hozzájárul, magunkénak érezzük őt is, a filmet is kicsit talán. Tod Browning ásott a klasszikus horror műfajába egy hatalmas gödröt, amibe utána maximum csak beleugráltak, felhasználva mélységét, de szélesíteni nem tudták, hisz ezt így bemutatni, egy vámpírtörténetet szinte a valódi borzongásba átemelni- csak ő tudta.. Én pedig büszke vagyok hogy egyik lényegeleme ennek a létfontosságú "gödör"-nek a mi fiaink közül került ki." - filmkatalogus.hu Sokdudu felhasználó kommentje
"Szerintem egyszerűen gyenge film, kár ezen szépíteni. Nem is akartam elhinni, hogy Browning rendezte, mert ő azért igen jó volt a szakmájában. A pár évvel korábbi filmje, az ismeretlen is egy nagyon feszült, jó mozi, egy karizmatikus főszereplővel (Lon Chaney, akit elvileg Drakula szerepére szeretett volna, de idejekorán meghalt), az egy évvel későbbi hírhedt-híres szörnyszülöttek is erőteljes alkotás. Na most ehhez képest a Drakula egy összehányt film benyomását kelti, amivel abszolút nem foglalkoztak vagy csak igen keveset. Főleg a vágás tragikus, bár tisztában vagyok vele, hogy a stúdió kaszabolta össze a kész filmet. A film gyakorlatilag szinte másodpercekre sem ijesztő, de még a hangulata sem igazán borzongató, és meglehetősen unalmas. Szegény Lugosi meg, hát inkább paródia, amit csinál, komolyan vehetetlen, azzal meg, hogy állandóan kiemelték a szemeit végképp komikus hatást kelt." - port.hu Coleman felhasználó kommentje
Személy szerint engem elbűvölt ez a verzió, a sötét, poros, pókhálós, elhagyatottnak látszó kastély, ahova sosem lépnék be, akármennyit is ajánlanak. Persze a műpókok röhejesek, és a díszlet itt-ott inkább komikus semmint félelmetes, de egy filmtörténeti klasszikus ennyit megengedhet magának. Lugosi elborult tekintete több mint zseniális.
"Valóban Murnau Nosferatuja volt az első Drakula feldolgozás, viszont azért pár elsőséggel ezen mű is dicsekedhet. Például ez volt az első hangosfilm feldolgozása Stoker könyvének, és ez volt az első olyan mozi, amire a "horror" elnevezést használták. Előtte ugyanis a macabre vagy a rémfilm szavakat alkalmazták. Bram Stoker könyvétől azért eléggé eltér, míg a Nosferatu – ahogy Czeppelin is megemlítette – jogi problémák miatt tért el, addig ez pénzügyi problémák miatt. Ilyenkor a Universalnak még nem volt annyi pénze, hogy az örökösöktől, egy az egybe megvegye a jogokat, így a Broadway-en bemutatott színdarab jogait vásárolták meg és jogutódoktól pedig csak a nevet. A rendezői székbe Tod Browningot ültették, a címszerepet meg a magyar származású Lugosi Bélára osztották (bár eredetileg Lon Chaney kapta volna, de még a forgatások előtt meghalt), aki a színdarabban is már a vérszopó grófot játszotta.. Úgy igazából nem tudom megmondani, hogy mitől működik a film még ma is, és miért van az, hogy a damilon lógatott denevérek, pókok látványán sem mosolygok. Persze a tisztelet is motivál, de valahogy a magyarul imádkozó és aggódó statiszták, Bélánk akcentusa, a németektől áthozott expresszionista megvilágítás, a gótikus díszletek mind-mind halmozzák az élvezeteket, és bár senki nem fog maga alácsinálni, azért ez még mindig FILM! Csupa nagy betűvel!!" - filmkatalogus.hu MrMojoRisin1 felhasználó kommentje
Lugosi modoros, az akcentusa nevetséges, de mégis képes hatni az egész, Lugosi tényleg a vesénkbe lát, és a csontokig hatol. Hibái és költségvetése ellenére is bőven megérdemel egy hetest.
7/10
http://www.megavideo.com/?v=AL7O3WED A film teljes terjedelmében itt megtekinthető
"Lugosi Béla egy fogalom. Hazánk egyik legnagyobb büszkesége. Mély drámai alakítások, és neves díjak tömkelege nélkül írta be magát a filmtörténelembe. Adott egy rémisztő smink-púder, szemceruza, némi rúzs, egy fekete köpeny, és maga Lugosi Béla. Ahogy néz, ahogy beszél, ahogy jár- egy ikonná tették ezt a MAGYAR színészt. Na és persze ez a film. A mai horroron felnőtt társadalom nyilván csak ásítozik rajta, én azonban zsenge 20 évvel a hátam mögött is azt érzem, hogy bizony EZ az igazi horror. Ködös éjszakák, sötétben járkáló fura alakok, farkasüvöltés, nyekergő fakéregajtó, hátborzongató ósdi házak, kastélyok, tejfehér ködbe lengő pókhálók, mozivásznon is szinte átfújó hűvös őszi szél- klasszikus momentumok, amiket ha a valóságban él át az ember, meg se mer mozdulni. Ezt 1931-ben olyan színvonalon vitték a vászonra, hogy utána is nagyon kevés ilyen típusú mozi ért a nyomába, gyakorlatilag majdnem hogy egy sem. Szinte gyönyörű ahogy Drakula előtűnik a fák mögül, vagy ahogy a hátborzongató, poros, pókhálós, visszhangos kastélyba belép Mr. Renfield, valahol érezve, hogy sorsa megpecsételődött. Nagyon érdekes az elején az eredetileg is magyar mondatokat hallani, aztán Lugosi kissé szerencsétlen kiejtése, ami alakjához szintén hozzájárul, magunkénak érezzük őt is, a filmet is kicsit talán. Tod Browning ásott a klasszikus horror műfajába egy hatalmas gödröt, amibe utána maximum csak beleugráltak, felhasználva mélységét, de szélesíteni nem tudták, hisz ezt így bemutatni, egy vámpírtörténetet szinte a valódi borzongásba átemelni- csak ő tudta.. Én pedig büszke vagyok hogy egyik lényegeleme ennek a létfontosságú "gödör"-nek a mi fiaink közül került ki." - filmkatalogus.hu Sokdudu felhasználó kommentje
"Szerintem egyszerűen gyenge film, kár ezen szépíteni. Nem is akartam elhinni, hogy Browning rendezte, mert ő azért igen jó volt a szakmájában. A pár évvel korábbi filmje, az ismeretlen is egy nagyon feszült, jó mozi, egy karizmatikus főszereplővel (Lon Chaney, akit elvileg Drakula szerepére szeretett volna, de idejekorán meghalt), az egy évvel későbbi hírhedt-híres szörnyszülöttek is erőteljes alkotás. Na most ehhez képest a Drakula egy összehányt film benyomását kelti, amivel abszolút nem foglalkoztak vagy csak igen keveset. Főleg a vágás tragikus, bár tisztában vagyok vele, hogy a stúdió kaszabolta össze a kész filmet. A film gyakorlatilag szinte másodpercekre sem ijesztő, de még a hangulata sem igazán borzongató, és meglehetősen unalmas. Szegény Lugosi meg, hát inkább paródia, amit csinál, komolyan vehetetlen, azzal meg, hogy állandóan kiemelték a szemeit végképp komikus hatást kelt." - port.hu Coleman felhasználó kommentje
Személy szerint engem elbűvölt ez a verzió, a sötét, poros, pókhálós, elhagyatottnak látszó kastély, ahova sosem lépnék be, akármennyit is ajánlanak. Persze a műpókok röhejesek, és a díszlet itt-ott inkább komikus semmint félelmetes, de egy filmtörténeti klasszikus ennyit megengedhet magának. Lugosi elborult tekintete több mint zseniális.
"Valóban Murnau Nosferatuja volt az első Drakula feldolgozás, viszont azért pár elsőséggel ezen mű is dicsekedhet. Például ez volt az első hangosfilm feldolgozása Stoker könyvének, és ez volt az első olyan mozi, amire a "horror" elnevezést használták. Előtte ugyanis a macabre vagy a rémfilm szavakat alkalmazták. Bram Stoker könyvétől azért eléggé eltér, míg a Nosferatu – ahogy Czeppelin is megemlítette – jogi problémák miatt tért el, addig ez pénzügyi problémák miatt. Ilyenkor a Universalnak még nem volt annyi pénze, hogy az örökösöktől, egy az egybe megvegye a jogokat, így a Broadway-en bemutatott színdarab jogait vásárolták meg és jogutódoktól pedig csak a nevet. A rendezői székbe Tod Browningot ültették, a címszerepet meg a magyar származású Lugosi Bélára osztották (bár eredetileg Lon Chaney kapta volna, de még a forgatások előtt meghalt), aki a színdarabban is már a vérszopó grófot játszotta.. Úgy igazából nem tudom megmondani, hogy mitől működik a film még ma is, és miért van az, hogy a damilon lógatott denevérek, pókok látványán sem mosolygok. Persze a tisztelet is motivál, de valahogy a magyarul imádkozó és aggódó statiszták, Bélánk akcentusa, a németektől áthozott expresszionista megvilágítás, a gótikus díszletek mind-mind halmozzák az élvezeteket, és bár senki nem fog maga alácsinálni, azért ez még mindig FILM! Csupa nagy betűvel!!" - filmkatalogus.hu MrMojoRisin1 felhasználó kommentje
Lugosi modoros, az akcentusa nevetséges, de mégis képes hatni az egész, Lugosi tényleg a vesénkbe lát, és a csontokig hatol. Hibái és költségvetése ellenére is bőven megérdemel egy hetest.
7/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése