Ryan Bingham a nagyvállalati leépítések szakembere, magyarán szólva abból él, hogy embereket rúg ki. Élete nagy részét szállodákban és repülőkön tölti, és bőszen gyűjti a törzsutas mérföldeket. Hamarosan eléri a tíz millió mérföldet, ám megismerkedik egy szintén törzsutas nővel, és kiszámíthatóan biztonságos élete egy csapásra a feje tetejére áll.
George Clooney egyszerűen önmagát alakítja, a megrögzött agglegényt, akinek most malac helyett börönd a társa. Lelkesen gyűjti a mérföldeket, az élményeket, és utazik anélkül, hogy valahol is megvetné a lábát hosszabb ideig. Az élete pedig nem a törzsutas nő, hanem Natalie miatt omlik össze, aki fiatal, lelkes, és a kirúgást szeretné online intézni. Ha pedig beválik a módszer, vége az utazgatásnak, és ezzel Ryan élete egyetlen értelmét és célját is elveszítené.
A törzsutas nő, Alex pontosan Natalie ellentéte, még olyan dolgokban is eltérnek egymástól, amikről a film elején nem gondoltuk volna. Natalie legalább gerinces és őszinte... Még ha esetlen és tapasztalatlan is.
Clooney remekül játszik, és őrülten szexi, esendő, sajnálatra méltó és tisztelendő is egyszerre. Olyan férfi, akinek nem csak jól áll a kor, de még használni is tudja az elmúlt évek nyomát. Vera Farmiga karaktere a kezdettől fogva az agyamra megy (mint később kiderül okkal idegesít olyan őrülten) Anna Kendrick is zseniális a túlbuzgó szocialista terves világmegváltó kislány szerepében. A Twilight óta úgy tűnik működött az evolúció, és a rendkívül idegesítő Jessicát alakító (azonban a karaktert remekül megragadó) Anna egy másik rendkívül idegesítő de immár Oscar-várományos szerepbe bújhatott. Vera Farmiga nem érdemli meg ar jelölést, átlagos, és nagyjából annyit hoz, amennyi minden nőben benne van.
Jason Reitman jól kitalálta, és remekül hozta össze ezt az egészet. Itt a válság, mindenki elveszti a munkáját, íme itt egy film a kirúgásokról, itt a XXI. század, és az emberiség nagy része magányosan tengeti mindennapjait, tessék itt egy film a magányról. Most akkor mixeljük össze, és tegyük az egészet a felhők fölé, hiszen mégiscsak romantikusabb odafenn, somewhere, over the rainbow... A cselekmény gördülékeny, a film kifinomult és elegáns, mint Clooney maga.
A film kicsit szatíra, kicsit vígjáték, kicsit dráma. Ryant pedig borzasztóan sajnáltam a végén. Szóval lelövöm a poént. Nincs happy end. Mindenki ott marad, ahová tartozik. Van akinek nem való a párkapcsolatok világa.
8.5/10
2 megjegyzés:
szeretem az ilyen tartalmas bejegyzéseidet. :D
ennek lesz tartalma, csak még írom :P a címet meg azér' raktam ki, hogy ne felejtsem el, hogy wordben pihen a véleményem :P és be kéne fejezni. Reggelre kinn lesz.
Megjegyzés küldése