A Szalagavató alkotóitól. Katasztrofális előző próbálkozásuk után 2009-ben sikerült egy kicsit jobb filmet tető alá hozniuk. Persze ez is egy biztonsági játékot játszó darab, nem lépi át a saját árnyékát. Dylan Walsh elég érdekes sorozatgyilkosként, inkább idióta esetlen balfasznak gondolnám, nem megfontolt kegyetlen családkiirtónak. Két mondat után önmagába zavarodik, még a lánya nevét is elrontja, csak hogy ezzel is magára terelje a gyanút. Az iratait senki se kéri, a személyazonossága a munkaadóján kívül senkinek se hiányzik.
Hát itt mindenki debil? De most komolyan? Meg is érdemlik a halálukat, akik ilyen hülyék. Nem mintha én bárkitől kérnék személyit, akivel kapcsolatot kezdek, de ez azért túlzás. Ennyire naivan állni az élethez, és a másik emberhez... Egészséges elővigyázatosság nélkül ma már öngyilkosság létezni.
Az eredetihez képest a remake elég bugyuta, a főszereplőben ugyanis nincs meg az a fajta kegyetlen őrültség, ami az eredeti film főhősének arcát uralta. Simulékony, túl negédes teszetosza figuránk inkább undorító, semmint rémisztő. Az örökös emeletre rohangálás pedig oly mértékben debil reakció, hogy elmondani sem tudom. A végkifejlet sejthető, és lapos, nincs fordulat, nincs poén... Az anyát viszont rendkívül hülyének tartom, amiért nem ölte meg a férfit, amikor tehette volna.
4/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése