Mentsd meg a pompomlányt! címen futott idehaza a Natasha Lyonne főszereplésével készült cukirózsaszín és cukikék film, ami bizony a buzikról szól. A buzi ugyebár olyan állat, ami hasonlít az emberhez... A film legalábbis valami hasonlót fejteget. A homoszexualitás kérem betegség, minden meleget át kell nevelni, és emberré kell változtatni őket.
A film kellő iróniával és szabadossággal kezeli a témát, a leszbikus rendezőnő kezei alatt egésszé áll össze a történet. Clea DuVall és Natasha Lyonne pedig olyan párost alkotnak, akikről könnyen elhinném, hogy valóban őrülten szerelmesek egymásba. Amikor először jött szembe velem a film, döbbent arccal néztem végig, és az egyetlen gondolat, ami megfogalmazódott bennem így hangzott: Na és akkor ez mi volt? Azóta legalább 3× találkoztam vele a TVben, és minden megtekintéssel újabb és újabb mélységeit fedeztem fel.
Miről is szól a történet? Adott a szegény kicsi 17 éves Megan, aki olyanannyira tipikus amerikai kislányka, hogy a pompomcsapat tagjaként, egy jóképű focista fiú kedveseként, mély vallásos neveléssel terhelten éli mindennapjait. A szobája falán azonban nem énekesek, focisták, vagy filmsztárok képeit bámulja, hanem csinos nők fotóinak árnyékában szenved a barátja ölelésében. Nem szereti ha a fiú megcsókolja, és a pompomcsapatban is bámulja a többi lányt. Mindez nem lenne igazán súlyos, de a szülők gyanakvását már felkelti, és úgy döntenek, hogy a Helyes Utak terápiás központba küldik. Az intézmény nemes célja pedig nem más, mint a buzik átnevelése, és heteroszexuálissá fordítása.
A központban megismerkedik más homoszexuálisokkal, akik Cathy Moriarty kezei alatt röhejesebbnél röhejesebb feladatokat kénytelenek végrehajtani, hogy túljussanak az 5 lépésen, aminek a végén büszke heteróvá nyilvánítják őket. A kigyógyulás rögös útját járva Megan és Graham egymásba szeretnek, leszbikus és meleg párok találnak egymásra, és a történet végére egyértelművé válik a terápia csődje.
A film látványra se semmi, és olyan karaktereket vonultat fel, hogy hihetetlen. Mindenképpen megnézésre érdemes. Műfajában egészen jónak minősíthető, bár valljuk be, messze nem a legjobb. Ettől függetlenül kell ilyen is.
7/10
A film kellő iróniával és szabadossággal kezeli a témát, a leszbikus rendezőnő kezei alatt egésszé áll össze a történet. Clea DuVall és Natasha Lyonne pedig olyan párost alkotnak, akikről könnyen elhinném, hogy valóban őrülten szerelmesek egymásba. Amikor először jött szembe velem a film, döbbent arccal néztem végig, és az egyetlen gondolat, ami megfogalmazódott bennem így hangzott: Na és akkor ez mi volt? Azóta legalább 3× találkoztam vele a TVben, és minden megtekintéssel újabb és újabb mélységeit fedeztem fel.
Miről is szól a történet? Adott a szegény kicsi 17 éves Megan, aki olyanannyira tipikus amerikai kislányka, hogy a pompomcsapat tagjaként, egy jóképű focista fiú kedveseként, mély vallásos neveléssel terhelten éli mindennapjait. A szobája falán azonban nem énekesek, focisták, vagy filmsztárok képeit bámulja, hanem csinos nők fotóinak árnyékában szenved a barátja ölelésében. Nem szereti ha a fiú megcsókolja, és a pompomcsapatban is bámulja a többi lányt. Mindez nem lenne igazán súlyos, de a szülők gyanakvását már felkelti, és úgy döntenek, hogy a Helyes Utak terápiás központba küldik. Az intézmény nemes célja pedig nem más, mint a buzik átnevelése, és heteroszexuálissá fordítása.
A központban megismerkedik más homoszexuálisokkal, akik Cathy Moriarty kezei alatt röhejesebbnél röhejesebb feladatokat kénytelenek végrehajtani, hogy túljussanak az 5 lépésen, aminek a végén büszke heteróvá nyilvánítják őket. A kigyógyulás rögös útját járva Megan és Graham egymásba szeretnek, leszbikus és meleg párok találnak egymásra, és a történet végére egyértelművé válik a terápia csődje.
A film látványra se semmi, és olyan karaktereket vonultat fel, hogy hihetetlen. Mindenképpen megnézésre érdemes. Műfajában egészen jónak minősíthető, bár valljuk be, messze nem a legjobb. Ettől függetlenül kell ilyen is.
7/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése