The recycling of Lindsay Lohan. Legalábbis a terv ez volt, a siker azonban mérsékelt. Az alapötlet kiváló lenne, a kivitelezés azonban olyan rossz, hogy félelmetes. Nem csodálom a rengeteg arany málnát, amit kiosztottak. Lindsay sosem volt egy istenadta tehetség, de mióta részeg lecsúszott drogos partibukszaként éli életét, és már a külseje sem a régi, nem sok létjogosultsága van a film világában. Itt-ott azért még produkál, de ez a film nem arról szólt, hogy megmutatta mit is tud.
Pocsék vágások, bűnszar rendezés, és eléggé elcseszett jelenetek rontják tovább az amúgy sem túl színvonalas alkotást. A történet pedig tetszene, a stigmatizáció mint jelenség már a Stigmataban is érdekes volt, ki lehetett volna bontani itt is jobban. Értelmesebben. A titokzatos módon megjelenő sérülésekben még hiszek is, de azért a spontán amputáció nekem már erős. Ahogy a szinte pár nap után tökéletesen használt művégtagokat se tudom hova tenni. A legröhejesebb azonban a tettes kezének amputálása, amit Lindsay Dakotaként hajt végre. Annál a jelenetnél rosszabbat még életemben nem láttam. Talán a honi Linda sorozat akciójelenetei mérhetőek csak hozzá.
Pedig az ajánló olyan jól hangzott. Felbolydul a kisváros élete, amikor Aubrey Fleminget elrabolja a szadista sorozatgyilkos. Végül eszméletlenül találnak rá. A lányt kegyetlenül megkínozták, és amikor magához tér, kiderül, hogy belülről is megváltozott. Már nem az, aki volt, mintha egy másik személyiség, egy sztriptíztáncos költözött volna belé. Mindenki azt hiszi, hogy a lányt az elszenvedett stressz miatti hallucinációk gyötrik, ám arra nincs magyarázat, miért jelennek meg a testén furcsa sebhelyek? Aubrey elhatározza, hogy saját maga próbálja meg felfedni azokat a titkokat, amelyeken keresztül közelebb férkőzhet a gyilkoshoz is.
Rengeteg kommentben írták rengeteg fórumon, hogy nem értették. Hát ennyire pedig nem volt bonyolult. Mondjuk arra én sem tudom a választ, hogyan és mikor ölte meg a gyilkos az apát, de ehhez hozzá tudok gondolni egy történetet. A többi meg teljesen világos. Akinek nem, az nézze meg még egyszer. Ráfér.
5.5/10
Pocsék vágások, bűnszar rendezés, és eléggé elcseszett jelenetek rontják tovább az amúgy sem túl színvonalas alkotást. A történet pedig tetszene, a stigmatizáció mint jelenség már a Stigmataban is érdekes volt, ki lehetett volna bontani itt is jobban. Értelmesebben. A titokzatos módon megjelenő sérülésekben még hiszek is, de azért a spontán amputáció nekem már erős. Ahogy a szinte pár nap után tökéletesen használt művégtagokat se tudom hova tenni. A legröhejesebb azonban a tettes kezének amputálása, amit Lindsay Dakotaként hajt végre. Annál a jelenetnél rosszabbat még életemben nem láttam. Talán a honi Linda sorozat akciójelenetei mérhetőek csak hozzá.
Pedig az ajánló olyan jól hangzott. Felbolydul a kisváros élete, amikor Aubrey Fleminget elrabolja a szadista sorozatgyilkos. Végül eszméletlenül találnak rá. A lányt kegyetlenül megkínozták, és amikor magához tér, kiderül, hogy belülről is megváltozott. Már nem az, aki volt, mintha egy másik személyiség, egy sztriptíztáncos költözött volna belé. Mindenki azt hiszi, hogy a lányt az elszenvedett stressz miatti hallucinációk gyötrik, ám arra nincs magyarázat, miért jelennek meg a testén furcsa sebhelyek? Aubrey elhatározza, hogy saját maga próbálja meg felfedni azokat a titkokat, amelyeken keresztül közelebb férkőzhet a gyilkoshoz is.
Rengeteg kommentben írták rengeteg fórumon, hogy nem értették. Hát ennyire pedig nem volt bonyolult. Mondjuk arra én sem tudom a választ, hogyan és mikor ölte meg a gyilkos az apát, de ehhez hozzá tudok gondolni egy történetet. A többi meg teljesen világos. Akinek nem, az nézze meg még egyszer. Ráfér.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése