-Megnézhetnénk együtt a Viharszigetet. Az is nagyon jó film.
Össznépi röhögés.
-Miért nevetnek? Lemaradtam valamiről?
Fuldokolva röhögés.
-Neeeem. Dehogy.
Korábban.
-És a Viharszigetet láttad már? Dicaprio megbízhatóan jót alakít benne. Kétszer is láttam. Pénteken, meg vasárnap. De vasárnap jobb volt. Tudod a Titanicos csávó. Megbízhatóan jót alakít! Hát mondom. Egy pillanatra megkívántam. De csak egy pillanatra.
-Hé és a Viharsziget? Láttad már? Tudod az a szőke srác játszik benne?
-A Dicaprio?
-Aha.
-És szexi?
-Igen, egy pillanatra megkívántam.
-Fú olyan jó filmet láttam a hétvégén. A Viharszigetet. Amiben a Dicaprio...
Ha egy órán keresztül ez megy előtte a folyosón, akkor az ember nem tud mást, csak röhögni. Mint a pár nappal ezelőtti emailben.
"Szia M. Képzeld néztük haverokkal a Showder Klub évadokat, és volt KAP poénja, az "egy pillanatra megkívántam" szakadtam a röhögéstől."
"Szia V. És a Dicapriot nem említette?"
Össznépi röhögés.
-Miért nevetnek? Lemaradtam valamiről?
Fuldokolva röhögés.
-Neeeem. Dehogy.
Korábban.
-És a Viharszigetet láttad már? Dicaprio megbízhatóan jót alakít benne. Kétszer is láttam. Pénteken, meg vasárnap. De vasárnap jobb volt. Tudod a Titanicos csávó. Megbízhatóan jót alakít! Hát mondom. Egy pillanatra megkívántam. De csak egy pillanatra.
-Hé és a Viharsziget? Láttad már? Tudod az a szőke srác játszik benne?
-A Dicaprio?
-Aha.
-És szexi?
-Igen, egy pillanatra megkívántam.
-Fú olyan jó filmet láttam a hétvégén. A Viharszigetet. Amiben a Dicaprio...
Ha egy órán keresztül ez megy előtte a folyosón, akkor az ember nem tud mást, csak röhögni. Mint a pár nappal ezelőtti emailben.
"Szia M. Képzeld néztük haverokkal a Showder Klub évadokat, és volt KAP poénja, az "egy pillanatra megkívántam" szakadtam a röhögéstől."
"Szia V. És a Dicapriot nem említette?"
Szóval ez a film így indult nekem. Gondolom rajtam kívül senkinek nem vicces, de én a mai napig nagyon jókat derülök ezeken a jeleneteken. Mint ahogy azon is, hogy Rákoskeresztúrról M2 rálát a Margitszigetre, amin bizony van Viharsarok (nincs). M pedig egy szigeten született (nem), de ott volt a Dicaprio (nem) és B felfestett egy hullámot az újpesti víztorony(?) túlsó oldalára, ami látszik Fótról (nem).
A Viharsziget viszont tényleg jó film. Leo valóban remek benne, nyoma sincs már a Titanicos hősszerelmesnek, olyan alakításokkal írta be magát a filmtörténelembe, amelyek végleg kitörölték Jack Dawsont.
A Viharsziget elgondolkodtató darab, bár a csavarra a végén mindenki számít (aki nem, annak nem is biztos, hogy való ez a film), a film noiros hangulat, Teddy horrorálmai és a szörnyű, kínzó, félelmetes, mégis tökéletes zene magával ragadja a nézőt és nem is engedi el 138 percen át. A játékidő elsőre kicsit soknak tűnhet, de megéri végigülni, egy percig sem unatkoztam, sőt, ami nálam ritka, a film megtekintése közben nem is csináltam semmi mást. Nem csak háttérzajként ment, nem csak néha-néha pillantottam oda. Végig lekötött.
Még mindig nem látom Scorsese-t régi fényében, de már majdnem révbe ért ismét. Engem nem zavar a sok helyen felemlegetett túlzott profizmus, és a sok áthallás, sem az enyhe Kísért a múlt utóérzet. Nem hiszem, hogy a film kárára vált volna mindez, ma már úgysem lehet mindentől független, semmire sem emlékeztető mozit csinálni. Ennyi film után biztosan lesz legalább egy mondat, legalább egy jelenet, egy helyszín, egy érzés, ami valakit emlékeztetni fog valami másra.
A történet szerint két bostoni nyomozó, Teddy Daniels (DiCaprio) és a társa, Chuck (Mark Ruffalo) azért érkezik az USA legveszélyesebb elmebeteg bűnözőit fogva tartó szigetre, hogy az egyik, rejtélyes körülmények között eltűnt fegyenc után nyomozzon. A sziget rabkórházát a freudista módszereiről híressé vált pszichiáter, Dr. Crawley (Ben Kingsley) vezeti, aki egyre gyanúsabbá válik Danielsnek – szerinte az orvos nem csupán hátráltatja a nyomozást, de az is lehetséges, hogy titkos emberkísérleteket folytat. Hogy főhősünk kissé paranoiás, nem csoda: egyszerre gyászolja a tűzhalált halt feleségét (Michelle Williams), és próbálja helyretenni azokat a borzalmakat, melyeket a dachaui haláltábor felszabadításakor katonaként megtapasztalt, a korszakot jellemző hidegháborús frászról már nem is beszélve.
Mint látható van itt minden: gyász, háborús emlékek, félelem, őrület, sok víz, és sok hányás a tengeribetegség miatt. A legemlékezetesebb jelenetek minden kétséget kizáróan a nyomozó rémálmai, látomásai, azok a szürreális képek, amikbe beleremeg az ember lelke, és amik olyan atmoszférát teremtenek, amiből nehéz kiszakadni. Minden árny fenyegető, a folyamatosan szakadó eső elnehezíti a levegőt is, a világítótoronynak (mint minden tisztességes horrorfilmben jelen levő épületnek) titka van, egyes ajtók örökké zárva vannak (ez persze nem meglepő egy elmebetegeket kezelő intézetben). Valakit tényleg megöltek. Ez a gondolat folyamatosan kísért, és nem csak a nyomozás miatt.
A történetvezetésre lehet esetleg panaszunk, ha nagyon gonosz akarok lenni a cselekményt is leszólhatom, de amire nem tudok kritikus szemmel nézni, az a fényképezés. Robert Richardson operatőr kitett magáért. A tehetség az övé, a köszönet neki jár, az élmény pedig a miénk, "ennyi" jutott nekünk. Ez pedig nem is kevés.
A dicséretesőből nem maradhat ki Ben Kingsley és Max von Sydow sem, ők is azt tették a filmbe, amit elvártak tőlük, néhol kicsit többet. Egy gyors riszpekt pedig Dennis Lehane-nek is jár.
9.5/10
A Viharsziget viszont tényleg jó film. Leo valóban remek benne, nyoma sincs már a Titanicos hősszerelmesnek, olyan alakításokkal írta be magát a filmtörténelembe, amelyek végleg kitörölték Jack Dawsont.
A Viharsziget elgondolkodtató darab, bár a csavarra a végén mindenki számít (aki nem, annak nem is biztos, hogy való ez a film), a film noiros hangulat, Teddy horrorálmai és a szörnyű, kínzó, félelmetes, mégis tökéletes zene magával ragadja a nézőt és nem is engedi el 138 percen át. A játékidő elsőre kicsit soknak tűnhet, de megéri végigülni, egy percig sem unatkoztam, sőt, ami nálam ritka, a film megtekintése közben nem is csináltam semmi mást. Nem csak háttérzajként ment, nem csak néha-néha pillantottam oda. Végig lekötött.
Még mindig nem látom Scorsese-t régi fényében, de már majdnem révbe ért ismét. Engem nem zavar a sok helyen felemlegetett túlzott profizmus, és a sok áthallás, sem az enyhe Kísért a múlt utóérzet. Nem hiszem, hogy a film kárára vált volna mindez, ma már úgysem lehet mindentől független, semmire sem emlékeztető mozit csinálni. Ennyi film után biztosan lesz legalább egy mondat, legalább egy jelenet, egy helyszín, egy érzés, ami valakit emlékeztetni fog valami másra.
A történet szerint két bostoni nyomozó, Teddy Daniels (DiCaprio) és a társa, Chuck (Mark Ruffalo) azért érkezik az USA legveszélyesebb elmebeteg bűnözőit fogva tartó szigetre, hogy az egyik, rejtélyes körülmények között eltűnt fegyenc után nyomozzon. A sziget rabkórházát a freudista módszereiről híressé vált pszichiáter, Dr. Crawley (Ben Kingsley) vezeti, aki egyre gyanúsabbá válik Danielsnek – szerinte az orvos nem csupán hátráltatja a nyomozást, de az is lehetséges, hogy titkos emberkísérleteket folytat. Hogy főhősünk kissé paranoiás, nem csoda: egyszerre gyászolja a tűzhalált halt feleségét (Michelle Williams), és próbálja helyretenni azokat a borzalmakat, melyeket a dachaui haláltábor felszabadításakor katonaként megtapasztalt, a korszakot jellemző hidegháborús frászról már nem is beszélve.
Mint látható van itt minden: gyász, háborús emlékek, félelem, őrület, sok víz, és sok hányás a tengeribetegség miatt. A legemlékezetesebb jelenetek minden kétséget kizáróan a nyomozó rémálmai, látomásai, azok a szürreális képek, amikbe beleremeg az ember lelke, és amik olyan atmoszférát teremtenek, amiből nehéz kiszakadni. Minden árny fenyegető, a folyamatosan szakadó eső elnehezíti a levegőt is, a világítótoronynak (mint minden tisztességes horrorfilmben jelen levő épületnek) titka van, egyes ajtók örökké zárva vannak (ez persze nem meglepő egy elmebetegeket kezelő intézetben). Valakit tényleg megöltek. Ez a gondolat folyamatosan kísért, és nem csak a nyomozás miatt.
A történetvezetésre lehet esetleg panaszunk, ha nagyon gonosz akarok lenni a cselekményt is leszólhatom, de amire nem tudok kritikus szemmel nézni, az a fényképezés. Robert Richardson operatőr kitett magáért. A tehetség az övé, a köszönet neki jár, az élmény pedig a miénk, "ennyi" jutott nekünk. Ez pedig nem is kevés.
A dicséretesőből nem maradhat ki Ben Kingsley és Max von Sydow sem, ők is azt tették a filmbe, amit elvártak tőlük, néhol kicsit többet. Egy gyors riszpekt pedig Dennis Lehane-nek is jár.
9.5/10
8 megjegyzés:
erre a filmre még rá kell hangolódnom, pedig nagyon kíváncsi vagyok rá, itt vár a gépen jó ideje. csak amiket összeolvastam róla, meg az évszázadokkal ezelőtt látott trailer alapján ez nekem nem csak egy ilyen leülök elé, azt' megnézem darab. a kritikádnak is csak az elejét mertem elolvasni, a "megkívántam egy pillanatrá"-t. de hiányzik már kap meg kissádám meg kőhalmi...
amúgy szerintem leo a titanicban is jól alakított, és tök mindegy, hogy mennyire nyálas a szerep, egyébként meg előtte brillírozott pl. a teljes napfogyatkozásban meg az egy kosaras naplójában is. f.szom se érti, hogy miért állandóan a titanickal cseszteti mindenki, mikor már azt megelőzően is bizonyította, hogy nem szar, amit csinál. jó, tudom, az blockbuster volt...
csak a poén kedvéért szedtem elő pont a titanicot. mert ugye azzal vicceltünk. de most nem ez a fontos. hanem hogy a teljes napfogyatkozásban pl zseniális volt, és érzékeny, és szexi, még ha homár is. a titanicban is remek volt, akkor is ha szar volt a szerep. tehetséges a fiú. nincs ezen mit ragozni. bár én egy pillanatra se kívántam meg, mert nekem nem az esetem, de azért jó szívvel ajánlom másoknak. :)
Hű, hát a Teljes napfogyatkozás az egyik kedvenc filmem - de most nem erről, se nem Caprio miatt akarok írni. (Noha a kritikád olvasása után szándékozom megnézni Shutter Islandet.) Egyébként csak egy filmet szeretnék ajánlani: láttad már a Martyrst? A vélemények megoszlanak vele kapcsolatban, de szerintem egészen jó volt...
nem kifejezetten rajtad kértem számon a titanicot, hanem úgy általánosságban unalmas, hogy mindenki ezzel tud csak jönni. a poénból levezetés az más.
még nem láttam, de 10 perc múlva lent van, és éjjeli csemegének beterveztem. :) meglátjuk. még egy két dolgot szemezgettem a hétvégére... hasonló stílusban. meglátjuk mi lesz belőle. holnap megírom a véleményem erről.
és drága csillagom, a múltkor ajánlottál vmi idős(^^) című keleti filmet. ajánlanád újra? mert le akartam szedni, de elfelejtettem.
igen, idő a magyar címe - shi gan. kim ki duk film amúgy.
Ezen a 9,5-ön meglepődtem. Bár, végülis, nem is annyira.
Szerintem a Viharsziget jól megcsinált sablonfilm, 6/10. Szerintem. De mán kifejtettem Neked 3 mondatban.
a katarzis elmaradt, ezért vontam le fél pontot. de nekem odavágott rendesen. dicaprio majdnem tökéletes volt benne, majdnem hittem neki, hogy tényleg őrült, és a gyerekes vonásai ellenére volt benne valami bogartos... meg pici marlon brando, bár ahogy szívta a cigit, az olyan "egy kosaras naplója" utóérzet volt... nem tudom elmondani neked, miért 9.5... lehetett volna jobb. lehet utólag át fogom értékelni, és más lesz a leányzó fekvése...
Megjegyzés küldése