A film egy második világháborús pilótáról szól, Toby Juggról. Miután tolókocsiba kerül, egy Wales-i kastélyban lábadozik. Gyógyulását és életét megnehezítik a rémálmok és a hallucinációk. Az orvosban nem bízik és tovább nehezíti a dolgokat, hogy felbukkan a nagynénje, aki beleszeret Toby orvosába. Nem biztos, hogy Toby idegei mindezt el tudják viselni.
Ennyike leírás és a "húzónév" (Robert Pattinson) állt rendelkezésemre, amikor eldöntöttem letöltöm a filmet. Természetesen Pattinson nem állt rendelkezésemre, hiába van/volt Budapesten, mert ő mint tudjuk Csillagvirág elvtársnő szerelmese:))))))))) Így én nem használhatom semmilyen célra a fiatalembert. Valamint el kell mondanom, hogy húzónévnek sem tekintem a srácot, mert bár némely filmjeiben határozottan tehetségesnek mutatkozik, azért nem ő az új Johnny Depp. Se az új DeNiro.
A film viszont csak 68 perc, ennyit ki lehet szenvedni, ha pocsék is. Ezzel a megfontolással ültem le elé, aztán valahol az 5. perc környékén nem hittem a szememnek. Dawson (Dawson's Creek tóból előjövő szörnyes jelenet, amikor Jen törölgeti Joey-t, majd megdicséri a melleit) horrorfilmje üthette meg a pókos jelenet szintjét kb. De talán még az se. A hallucinációk és az emlékek iszonyatosan amatőr módon jelennek meg tehát, ebbe a későbbiekben megpróbálok nem belekötni újra, akármilyen szar is lesz még.
A zene borzasztóan irritáló, egészen a film végéig borzolja az idegeim. Eltúlozza a film feszültségét, és röhejes hatást kelt. Pattinson nyújtja talán az egyetlen elviselhető alakítást, az orvos oly mértékben túljátssza, hogy a hajamat tudnám tépni, a method actingnak, vagy akár a klasszikus színészetnek nyoma sincs az alakításában, inkább tűnik vásári komédiásnak, vagy színpadi ripacsnak. Unalmas, dühítő, és hiteltelen.
Maga a film is alulról súrolja a halálos unalom határát, azt hiszem nem számít spoilernek, ha elmondom, hogy az első 20 percében nagyjából semmi sem történik, csak látunk élő pókot a vízió gusztustalan gumipókja után (lehet, hogy igazi volt, de nekem guminak tűnt) Pattinson sokat dohányzik, és erősíti a karjait, hogy ki tudja emelni magát az ágyból. Ez valahol a 15. perc körül sikerül is neki, egyedül ül át a tolószékébe. Innen is gratulálok.
Nem is értem, hogy egy ilyen méretes filmográfiával bíró fickó, mint Julian Sands, hogy alakíthat ilyen mérhetetlenül rosszul. Főleg a Szoba kilátással George Emerson-ja után.
Pattinsonnak is kellett az a pár év, hogy Daliként már hiteles őrültet alakítson, mert a sérült Toby Jugg azért elég harmatos. A nagynénje iránt érzett beteges vonzalma is sápatag, legalább annyira, mint a bőre színe a hideg szűrő miatt. Ezt a szűrőt kellett volna a new moonnál alkalmazni. Akár sógorostul. Oda elkélt volna.
Az ápolónő a Rose Red sorozatból és az Ellen Rimbauer naplójából Sukeena-ra emlékeztet. Bár a két nő csak nyomokban hasonlít egymásra, szinte csak abban, hogy mindketten feketék, ez a fehér öltözék, és a síron túli ábrázat... kiráz tőle a hideg. Apró érdekesség, hogy Julian Sand szerepelt a Rose Red-ben is.
"Tessék itt ez a borotva, bízom benned Toby, hogy helyesen cselekszel" Hát mi ez, ha nem felbujtás... A doktor feltehetőleg nem így gondolta... A történetnek legalább fél óra kellett volna még, hogy igazán érjen valamit. Vagy, kicsit más szemszögből nézve, az, hogy ezt a 68 percet se forgassák le.
3.5/10
Ennyike leírás és a "húzónév" (Robert Pattinson) állt rendelkezésemre, amikor eldöntöttem letöltöm a filmet. Természetesen Pattinson nem állt rendelkezésemre, hiába van/volt Budapesten, mert ő mint tudjuk Csillagvirág elvtársnő szerelmese:))))))))) Így én nem használhatom semmilyen célra a fiatalembert. Valamint el kell mondanom, hogy húzónévnek sem tekintem a srácot, mert bár némely filmjeiben határozottan tehetségesnek mutatkozik, azért nem ő az új Johnny Depp. Se az új DeNiro.
A film viszont csak 68 perc, ennyit ki lehet szenvedni, ha pocsék is. Ezzel a megfontolással ültem le elé, aztán valahol az 5. perc környékén nem hittem a szememnek. Dawson (Dawson's Creek tóból előjövő szörnyes jelenet, amikor Jen törölgeti Joey-t, majd megdicséri a melleit) horrorfilmje üthette meg a pókos jelenet szintjét kb. De talán még az se. A hallucinációk és az emlékek iszonyatosan amatőr módon jelennek meg tehát, ebbe a későbbiekben megpróbálok nem belekötni újra, akármilyen szar is lesz még.
A zene borzasztóan irritáló, egészen a film végéig borzolja az idegeim. Eltúlozza a film feszültségét, és röhejes hatást kelt. Pattinson nyújtja talán az egyetlen elviselhető alakítást, az orvos oly mértékben túljátssza, hogy a hajamat tudnám tépni, a method actingnak, vagy akár a klasszikus színészetnek nyoma sincs az alakításában, inkább tűnik vásári komédiásnak, vagy színpadi ripacsnak. Unalmas, dühítő, és hiteltelen.
Maga a film is alulról súrolja a halálos unalom határát, azt hiszem nem számít spoilernek, ha elmondom, hogy az első 20 percében nagyjából semmi sem történik, csak látunk élő pókot a vízió gusztustalan gumipókja után (lehet, hogy igazi volt, de nekem guminak tűnt) Pattinson sokat dohányzik, és erősíti a karjait, hogy ki tudja emelni magát az ágyból. Ez valahol a 15. perc körül sikerül is neki, egyedül ül át a tolószékébe. Innen is gratulálok.
Nem is értem, hogy egy ilyen méretes filmográfiával bíró fickó, mint Julian Sands, hogy alakíthat ilyen mérhetetlenül rosszul. Főleg a Szoba kilátással George Emerson-ja után.
Pattinsonnak is kellett az a pár év, hogy Daliként már hiteles őrültet alakítson, mert a sérült Toby Jugg azért elég harmatos. A nagynénje iránt érzett beteges vonzalma is sápatag, legalább annyira, mint a bőre színe a hideg szűrő miatt. Ezt a szűrőt kellett volna a new moonnál alkalmazni. Akár sógorostul. Oda elkélt volna.
Az ápolónő a Rose Red sorozatból és az Ellen Rimbauer naplójából Sukeena-ra emlékeztet. Bár a két nő csak nyomokban hasonlít egymásra, szinte csak abban, hogy mindketten feketék, ez a fehér öltözék, és a síron túli ábrázat... kiráz tőle a hideg. Apró érdekesség, hogy Julian Sand szerepelt a Rose Red-ben is.
"Tessék itt ez a borotva, bízom benned Toby, hogy helyesen cselekszel" Hát mi ez, ha nem felbujtás... A doktor feltehetőleg nem így gondolta... A történetnek legalább fél óra kellett volna még, hogy igazán érjen valamit. Vagy, kicsit más szemszögből nézve, az, hogy ezt a 68 percet se forgassák le.
3.5/10
1 megjegyzés:
igaz, hogy mostanában agyzsibbadás kerülget a divatosan túlhosszú, két - két és fél órás filmektől, de azért a 68 perc még nekem is kevésnek tűnik... persze ha szar valami, akkor az egy óra is túlzás. nem is értem, hogy nem néztem meg még ezt a műremeket, mert azért pattinson teljesítményére az ágyon kívül is kíváncsi vagyok. :D na, majd valamikor pótolom, aztán ha én sem leszek elragadtatva tőle, akkor kérem az igazolást, miszerint ténylegesen és valóban és teljesen lejöttem a szerről, azaz rábertről. köszöntem.
Megjegyzés küldése