Ez volt az első gondolatom a film után. Aztán nem sokkal később azt gondoltam, hogy:
Ésbazmegmegnyúzta.
Eltelt kb. fél óra, mire végre eljutottam odáig, hogy nem éreztem magamon a kést, és nem vakartam mániákusan a bőröm, hogy tudjam megvan-e még. Hű basszus. Meg vagyok lőve. Nem tudom szidjam-e a filmet, mint az ész és tartalom nélküli mészárlás 1.5 óráját, vagy dicsérjem, mert amit akartak, azt elérték. Gore. Elképesztően kegyetlen, gyomorforgató, felkavaró, őrjítő, undorító, egyes momentumaiban felemelő, döbbenetes végkifejletű. Így hirtelen ezek a jelzők jutottak eszembe róla.
Nem tudom melyik végéről kezdjem. Mert valamit írni kéne róla, hogy ne csak én értsem, meg ne csak von Bierken, aki ajánlotta. (Ezúton is köszönöm) Elkezdem ott, hogy elmondom merész vállalkozásba kezdtem a dologgal, mert francia nyelven néztem angol felirattal, mindkét nyelvtudásom csiszolandó. Ebből a francia 4, az angol mondjuk 98%os volt a film tekintetében. Bár a film nem a dialógusokból építkezett, ezt azért hozzá kell tennem. Talán egy érdemi monológ volt benne, az idős nőé a végén, aminek a tökéletes megértése a film kulcsa. Ott volt szó először a mártírokról.
Igazából, mintha 2 különálló filmet néztem volna. Először egy régimódi bemegyek lelövöm hadd szóljon bosszúállós akciót, némi elborzasztó horror motívummal, majd valahol a film utolsó harmadában csapott át az egész kínzásba, és onnantól jelent meg igazán a film elején emlékképekben felsejlő gore. A két szinte teljesen különálló történet a Mártírokban persze többé-kevésbé logikus egységet alkot, hiszen a kegyetlen bosszúállás kínzással kezdődik. Abból fakad a vágy a bosszúra, minden és mindenki elpusztítására, akinek köze volt mindehhez.
A különböző oldalakon található leírás, rövid szinopszis szokás szerint köszönőviszonyban sincs a valódi történettel. A film két főszereplőjét sem sikerült megnevezniük. Lucie és Anna. Ami Lucie-vel indul az Anna-val ér véget. A kis Lucie-t elrabolják, és egy ház pincéjébe zárják, több másik lánnyal/nővel együtt. Hosszadalmas kínzások után egy véletlen folytán sikerül megszöknie, azonban szinte semmire sem emlékszik pontosan. Egyedül barátnőjének Anna-nak mesél őszintén a történtekről, egyedül az ő segítségét kéri, hogy fogja a kezét az elméjéből fel-felbukkanó emlékekkel zajló harca során. A nyomozók nem jutnak semmire, nem derül ki kik és miért sanyargatták a kislányt.
15 évvel később egy első látásra ártatlannak tűnő családhoz Lucie kopog be, kezében egy puskával, és módszeresen egyesével lövi agyon a szülőket és a gyerekeket is, még a legkisebb lánygyermek sem menekülhet a nő őrülete és bosszúvágya elől. Mint aki jól végezte dolgát, felhívja az utcai fülkénél várakozó Anna-t telefonon, elmeséli, hogy megtalálta a családot, akik ezt tették vele, és bosszút állt. Anna mint rendes, őszinte barátnő (aki a biztonság kedvéért kicsit leszbikus is, és kicsit szerelmes Lucie-be, persze mindez csak arra kell a forgatókönyvben, hogy garantálja, hogy mindent megtesz a másikért, és sosem árulja el) szóval mint őszinte barátnő a házhoz indul, hogy Lucie segítségére legyen, lelkileg támogassa, együtt tüntessék el a holttesteket. Etc. Eddig az akció, no meg a lélektani alapozó rész, ami ez után következik, az nemmás, mint a "hagyományos, egészséges" horror egyes elemeinek felsorakoztatása riogató csontsovány nő valamint őrület képében. Ezek feladata véleményem szerint csupán annyi, hogy átvezetnek a gore vonalra, egyfajta előjátékként funkcionálnak, felkészítik a nézőt a még több vérre, és a még több kegyetlenségre.
Lucie halála után az események bizarr fordulatot vesznek, és a film végére megértünk??? mindent. Bár aki ezt érti, az legalább olyan beteg, mint azok, akikről ez a mozi szól. A horror mint műfaj végképp új irányba tolódik el, nem riogatni akar, hanem sokkolni, megdöbbenteni, felkavarni, meghánytatni. Ez pedig (szerintem) súlyos hiba. Egy horrornak rémítőnek kell lennie, egy horrornak be kell szaratnia a nézőt, nem öklendezésre ingerelni. Lehet azt is, de könyörgöm, ne csak abból álljon. Legalább a képi és hanghatásokat váltogassuk már úgy, hogy azért az ember elinduljon egy Pampersért. Mert szép és jó a nyúzás, meg a művér, meg a vaskapcsok a fejben (3percenként hálát is adok a sorsnak érte, hogy az én fejemen haj van) de azért azt az élményt nem kapom meg ettől, amit egy igazán borzongató, csontig ható félelmet belém plántáló film ad.
Pascal Laugier nem normális. Aki ezt a filmet megírta, az sem. Bár minden tisztelem az övék, ha higgadtan vizsgálom a kérdést, zseniálisat alkottak. Az effektek tökéletesek, a maszkok a helyükön vannak, minden élethű. Minden seb szépen vérzik, a falra fröccsenő művér is igazinak hat, a színészi játék többé kevésbé hiteles, közepesnél lényegesen jobb, bár kitűnőnek nem mondanám... A fordulatok a végén, és a hatalmas csattanó csak megsokszorozzák a hűbazmeg-élményt. Bár a végét kicsit összecsapottnak érzem (mondom ezt úgy, hogy bőven sok volt a sokk így is) mégis azt kell mondanom, hogy műfajában kiemelkedő darab.
Maradtak bennem kérdések, és ezek miatt a kérdések miatt (kik a fekete ruhások? miért így kutatnak? honnan jöttek? mi az ideológia pontosan? miért ezek a kiválasztottak?) meg a túlságosan is laza szövésű forgatókönyv miatt annyi a pont, amennyi.
7.5/10
Nem tudom melyik végéről kezdjem. Mert valamit írni kéne róla, hogy ne csak én értsem, meg ne csak von Bierken, aki ajánlotta. (Ezúton is köszönöm) Elkezdem ott, hogy elmondom merész vállalkozásba kezdtem a dologgal, mert francia nyelven néztem angol felirattal, mindkét nyelvtudásom csiszolandó. Ebből a francia 4, az angol mondjuk 98%os volt a film tekintetében. Bár a film nem a dialógusokból építkezett, ezt azért hozzá kell tennem. Talán egy érdemi monológ volt benne, az idős nőé a végén, aminek a tökéletes megértése a film kulcsa. Ott volt szó először a mártírokról.
Igazából, mintha 2 különálló filmet néztem volna. Először egy régimódi bemegyek lelövöm hadd szóljon bosszúállós akciót, némi elborzasztó horror motívummal, majd valahol a film utolsó harmadában csapott át az egész kínzásba, és onnantól jelent meg igazán a film elején emlékképekben felsejlő gore. A két szinte teljesen különálló történet a Mártírokban persze többé-kevésbé logikus egységet alkot, hiszen a kegyetlen bosszúállás kínzással kezdődik. Abból fakad a vágy a bosszúra, minden és mindenki elpusztítására, akinek köze volt mindehhez.
A különböző oldalakon található leírás, rövid szinopszis szokás szerint köszönőviszonyban sincs a valódi történettel. A film két főszereplőjét sem sikerült megnevezniük. Lucie és Anna. Ami Lucie-vel indul az Anna-val ér véget. A kis Lucie-t elrabolják, és egy ház pincéjébe zárják, több másik lánnyal/nővel együtt. Hosszadalmas kínzások után egy véletlen folytán sikerül megszöknie, azonban szinte semmire sem emlékszik pontosan. Egyedül barátnőjének Anna-nak mesél őszintén a történtekről, egyedül az ő segítségét kéri, hogy fogja a kezét az elméjéből fel-felbukkanó emlékekkel zajló harca során. A nyomozók nem jutnak semmire, nem derül ki kik és miért sanyargatták a kislányt.
15 évvel később egy első látásra ártatlannak tűnő családhoz Lucie kopog be, kezében egy puskával, és módszeresen egyesével lövi agyon a szülőket és a gyerekeket is, még a legkisebb lánygyermek sem menekülhet a nő őrülete és bosszúvágya elől. Mint aki jól végezte dolgát, felhívja az utcai fülkénél várakozó Anna-t telefonon, elmeséli, hogy megtalálta a családot, akik ezt tették vele, és bosszút állt. Anna mint rendes, őszinte barátnő (aki a biztonság kedvéért kicsit leszbikus is, és kicsit szerelmes Lucie-be, persze mindez csak arra kell a forgatókönyvben, hogy garantálja, hogy mindent megtesz a másikért, és sosem árulja el) szóval mint őszinte barátnő a házhoz indul, hogy Lucie segítségére legyen, lelkileg támogassa, együtt tüntessék el a holttesteket. Etc. Eddig az akció, no meg a lélektani alapozó rész, ami ez után következik, az nemmás, mint a "hagyományos, egészséges" horror egyes elemeinek felsorakoztatása riogató csontsovány nő valamint őrület képében. Ezek feladata véleményem szerint csupán annyi, hogy átvezetnek a gore vonalra, egyfajta előjátékként funkcionálnak, felkészítik a nézőt a még több vérre, és a még több kegyetlenségre.
Lucie halála után az események bizarr fordulatot vesznek, és a film végére megértünk??? mindent. Bár aki ezt érti, az legalább olyan beteg, mint azok, akikről ez a mozi szól. A horror mint műfaj végképp új irányba tolódik el, nem riogatni akar, hanem sokkolni, megdöbbenteni, felkavarni, meghánytatni. Ez pedig (szerintem) súlyos hiba. Egy horrornak rémítőnek kell lennie, egy horrornak be kell szaratnia a nézőt, nem öklendezésre ingerelni. Lehet azt is, de könyörgöm, ne csak abból álljon. Legalább a képi és hanghatásokat váltogassuk már úgy, hogy azért az ember elinduljon egy Pampersért. Mert szép és jó a nyúzás, meg a művér, meg a vaskapcsok a fejben (3percenként hálát is adok a sorsnak érte, hogy az én fejemen haj van) de azért azt az élményt nem kapom meg ettől, amit egy igazán borzongató, csontig ható félelmet belém plántáló film ad.
Pascal Laugier nem normális. Aki ezt a filmet megírta, az sem. Bár minden tisztelem az övék, ha higgadtan vizsgálom a kérdést, zseniálisat alkottak. Az effektek tökéletesek, a maszkok a helyükön vannak, minden élethű. Minden seb szépen vérzik, a falra fröccsenő művér is igazinak hat, a színészi játék többé kevésbé hiteles, közepesnél lényegesen jobb, bár kitűnőnek nem mondanám... A fordulatok a végén, és a hatalmas csattanó csak megsokszorozzák a hűbazmeg-élményt. Bár a végét kicsit összecsapottnak érzem (mondom ezt úgy, hogy bőven sok volt a sokk így is) mégis azt kell mondanom, hogy műfajában kiemelkedő darab.
Maradtak bennem kérdések, és ezek miatt a kérdések miatt (kik a fekete ruhások? miért így kutatnak? honnan jöttek? mi az ideológia pontosan? miért ezek a kiválasztottak?) meg a túlságosan is laza szövésű forgatókönyv miatt annyi a pont, amennyi.
7.5/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése