Kimondottan vicces, ha egy film az általam unalomig ismert és elemzett Hippokratészi eskü szövegével kezdődik. Persze mindezt az után vágják be szolid fekete háttéren, miután egy csapat virgonc orvostanhallgató jót bábozott a szerencsétlen holtakkal a patológián.
Persze mint minden szakmának, ennek is megvannak a maga poénjai, ld "come on baby, light my fire" "egy csülköt kérek kis krumplival" "hova tűnt a szívcsúcs? köpöd ki?" "én nem, ismétlem nem, ismétlem NEM fogom vállalni a bélmos... ne add ide" "ez itt még olyan friss gyerekek, hogy szinte meleg" "végülis nem is annyira büdös *broá*" "engem néz, bazmeg ez engem néz - higgadj le, nem lát - de akkor se nézzen" Mindenki játszott már szolid combsimogatóst a hideg bőrön, vágott hozzá hülye pofákat, esetleg gondolt arra, hogy ha most erre jönne egy vad kutya, esetleg egy farkas, az hogyan tépné a húst, mindenki poénkodott azzal, akinek a keze alá került egy tetem, hogy "hullával azért jó, mert garantáltan merev - vessük össze: vámpírszex"
Szóval senki sem szent. Én sem. Nekünk is megvoltak a magunk poénjai. Akkor és ott. Kellett is a feszültség oldásához, és ahhoz, hogy el lehessen viselni a mindennapi mókuskereket és a folyamatos halált, aminek a szaga áradt a kezünkből, a hajunkból, a ruhánkból, és amit a szeretteink kedvesen csak kórházszagnak hívtak. Én kimondtam. Hullaszag. Oldani kellett tehát magunkat, egymást, és összetartani.
Mindezek ellenére, vagy pont ezért, amit itt fentebb leírtam, félelmetesnek és undorítónak tartom a film első kockáit. Ez a fajta poénkodás már túlmegy minden határon, és filmen ábrázolva nekem még kegyeletsértő is. Persze a színészeknek, akik a hullákat játszották, vagy az élettelen báboknak nem sértjük meg semmijét, de amennyiben ez ötletet ad arra, hogy dobható fel a hangulat még inkább egy boncteremben... Akkor már súlyos problémák vannak.
Az pedig, hogy ez a jelenet közvetlenül az eskü után milyen édesen vált Alyssa Milano és Milo Ventimiglia évődésébe "Fuck me please"... Az szóra sem érdemes.
Miután ilyen szépen felháborodtam a semmin, és besároztam magam, valamint az emlékeket, beszéljünk a filmről. Hát... Arról nem sok mindent lehet mondani.
Marc Schoelermann rendezte (kapott is érte rendesen, a nyakába bele, ahogy azt kell), ha hisszük, ha nem (hisszük!) ez az első egész estés játékfilmje. Korábban reklámfilmesként dolgozott, illetve rendezett két videoklipet is a Scooternek. Ezúton is gratulálunk neki, talán inkább ott kellett volna maradni, a Scooternél. Nekik voltak egészen jó klipjeik.
A sablonsztori (a filmhírek.hu-ról koppintva, ők meg szerintem máshonnan koppintották) csupán ennyi: Miután az orvostanhallgató Ted Gray (Milo Ventimiglia) kiváló eredménnyel diplomázik, bekerül az ország egyik legnevesebb egyetemének patológia kurzusára. Tehetségének és határozottságának köszönhetően meghívást kap egy zárt elitcsoportba, ahol a képzés kiemelkedő gyakornokai dolgoznak. Ted örül ugyan új barátainak, de hamarosan gyanakodni kezd, mivel valami nem stimmel körülöttük. Végül rájön, hogy ő pusztán csak eszköz a titkos éjszakai hullaházi foglalkozások során, ahol a tökéletes gyilkosság kivitelezésében versenyeznek. Ted-et egyre inkább magával rántják az események, azonban ha életben akar maradni, akkor egy lépéssel mindig a többiek előtt kell járnia…
Ígéretesen hangzik, nem igaz? Igen, szerintem is. Aztán ígéret is marad. Persze fele annyira sem gyatra a mozi, mint amennyire több portálon is lehúzták, de komolyan orgazmusra ne számítson senki, aki a megtekintésre vetemedik. Enni ne egyetek közben, bár én vigyorogva kevergettem a málnás joghurtom a koponya felnyitásakor, és akkor is, amikor a bordavágó ollóval ropogtatták a csontokat, különösebben az sem hatott meg, amikor békésen felbugyogott a bélsár.
Ha nem akarok spoilerezni, akkor itt el kell, hogy hallgattassam magam. Az alapötlet annyira jó is lehetne, a tökéletes gyilkosság, és annak kivitelezése... Lehetne egy csomó feszültség, egymás üldözése.. De hála a pocsék forgatókönyvnek, és a gyenge rendezőnek, a filmben levő potenciál nagy része benne is marad. Mr. Erkölcs bukása csak közepesen drámai, sajnálni egyáltalán nem tudom. Akarta ő ezt. Élvezte, hogy istent játszhat. És hogy járnak az istenek?
Milo Ventimiglia nem jó színész, hogy szexi vagy nem, azt nem az én tisztem eldönteni, de hogy játszani nem tud, az teljességgel bizonyos. Alyssa Milano is mélyrepülésben van a Bűbájos ámbár szexi Boszorkák óta, ezzel a filmmel talán még nem ért a gödör aljára, de azért egészen közel van hozzá. Ebből a karakterből persze akkor sem hozhatott volna ki többet, ha tehetségesebb Meryl Streepnél. A "szép" emlékek miatt, és mert nekem azért mindez jelentett valamit, megmutatta pl mi a különbség, a szeretkezés és a baszás között. Azoknál a jeleneteknél remekül volt fényképezve. Hideg vs meleg színek. Klassz volt.
5.5/10
Persze mint minden szakmának, ennek is megvannak a maga poénjai, ld "come on baby, light my fire" "egy csülköt kérek kis krumplival" "hova tűnt a szívcsúcs? köpöd ki?" "én nem, ismétlem nem, ismétlem NEM fogom vállalni a bélmos... ne add ide" "ez itt még olyan friss gyerekek, hogy szinte meleg" "végülis nem is annyira büdös *broá*" "engem néz, bazmeg ez engem néz - higgadj le, nem lát - de akkor se nézzen" Mindenki játszott már szolid combsimogatóst a hideg bőrön, vágott hozzá hülye pofákat, esetleg gondolt arra, hogy ha most erre jönne egy vad kutya, esetleg egy farkas, az hogyan tépné a húst, mindenki poénkodott azzal, akinek a keze alá került egy tetem, hogy "hullával azért jó, mert garantáltan merev - vessük össze: vámpírszex"
Szóval senki sem szent. Én sem. Nekünk is megvoltak a magunk poénjai. Akkor és ott. Kellett is a feszültség oldásához, és ahhoz, hogy el lehessen viselni a mindennapi mókuskereket és a folyamatos halált, aminek a szaga áradt a kezünkből, a hajunkból, a ruhánkból, és amit a szeretteink kedvesen csak kórházszagnak hívtak. Én kimondtam. Hullaszag. Oldani kellett tehát magunkat, egymást, és összetartani.
Mindezek ellenére, vagy pont ezért, amit itt fentebb leírtam, félelmetesnek és undorítónak tartom a film első kockáit. Ez a fajta poénkodás már túlmegy minden határon, és filmen ábrázolva nekem még kegyeletsértő is. Persze a színészeknek, akik a hullákat játszották, vagy az élettelen báboknak nem sértjük meg semmijét, de amennyiben ez ötletet ad arra, hogy dobható fel a hangulat még inkább egy boncteremben... Akkor már súlyos problémák vannak.
Az pedig, hogy ez a jelenet közvetlenül az eskü után milyen édesen vált Alyssa Milano és Milo Ventimiglia évődésébe "Fuck me please"... Az szóra sem érdemes.
Miután ilyen szépen felháborodtam a semmin, és besároztam magam, valamint az emlékeket, beszéljünk a filmről. Hát... Arról nem sok mindent lehet mondani.
Marc Schoelermann rendezte (kapott is érte rendesen, a nyakába bele, ahogy azt kell), ha hisszük, ha nem (hisszük!) ez az első egész estés játékfilmje. Korábban reklámfilmesként dolgozott, illetve rendezett két videoklipet is a Scooternek. Ezúton is gratulálunk neki, talán inkább ott kellett volna maradni, a Scooternél. Nekik voltak egészen jó klipjeik.
A sablonsztori (a filmhírek.hu-ról koppintva, ők meg szerintem máshonnan koppintották) csupán ennyi: Miután az orvostanhallgató Ted Gray (Milo Ventimiglia) kiváló eredménnyel diplomázik, bekerül az ország egyik legnevesebb egyetemének patológia kurzusára. Tehetségének és határozottságának köszönhetően meghívást kap egy zárt elitcsoportba, ahol a képzés kiemelkedő gyakornokai dolgoznak. Ted örül ugyan új barátainak, de hamarosan gyanakodni kezd, mivel valami nem stimmel körülöttük. Végül rájön, hogy ő pusztán csak eszköz a titkos éjszakai hullaházi foglalkozások során, ahol a tökéletes gyilkosság kivitelezésében versenyeznek. Ted-et egyre inkább magával rántják az események, azonban ha életben akar maradni, akkor egy lépéssel mindig a többiek előtt kell járnia…
Ígéretesen hangzik, nem igaz? Igen, szerintem is. Aztán ígéret is marad. Persze fele annyira sem gyatra a mozi, mint amennyire több portálon is lehúzták, de komolyan orgazmusra ne számítson senki, aki a megtekintésre vetemedik. Enni ne egyetek közben, bár én vigyorogva kevergettem a málnás joghurtom a koponya felnyitásakor, és akkor is, amikor a bordavágó ollóval ropogtatták a csontokat, különösebben az sem hatott meg, amikor békésen felbugyogott a bélsár.
Ha nem akarok spoilerezni, akkor itt el kell, hogy hallgattassam magam. Az alapötlet annyira jó is lehetne, a tökéletes gyilkosság, és annak kivitelezése... Lehetne egy csomó feszültség, egymás üldözése.. De hála a pocsék forgatókönyvnek, és a gyenge rendezőnek, a filmben levő potenciál nagy része benne is marad. Mr. Erkölcs bukása csak közepesen drámai, sajnálni egyáltalán nem tudom. Akarta ő ezt. Élvezte, hogy istent játszhat. És hogy járnak az istenek?
Milo Ventimiglia nem jó színész, hogy szexi vagy nem, azt nem az én tisztem eldönteni, de hogy játszani nem tud, az teljességgel bizonyos. Alyssa Milano is mélyrepülésben van a Bűbájos ámbár szexi Boszorkák óta, ezzel a filmmel talán még nem ért a gödör aljára, de azért egészen közel van hozzá. Ebből a karakterből persze akkor sem hozhatott volna ki többet, ha tehetségesebb Meryl Streepnél. A "szép" emlékek miatt, és mert nekem azért mindez jelentett valamit, megmutatta pl mi a különbség, a szeretkezés és a baszás között. Azoknál a jeleneteknél remekül volt fényképezve. Hideg vs meleg színek. Klassz volt.
5.5/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése