Egy újabb tétel a "filmek amikért szeretjük Jude Law-t" listán.
Egy újabb tétel a "filmek amikért szeretjük Guy Ritchie-t" listán.
Utóbbinak lassan azt is megbocsátom, hogy elvette Madonnát, pedig ez minden bizonnyal élete legnagyobb hibája volt. Persze meglovagolhatta a pop nagyasszonyának médiaparipáját, és a nagysága farvizén evezgetve igen magasra tört, ez tény, de kérdéses, hogy igazán boldog volt-e valaha mellette. Jó, tudom ez jelenleg rajtam kívül senkit se érdekel, hiszen most itt a Sherlock, méghozzá annak is egy tuningolt változata, és mindenki erről beszél.
Kicsit olyan érzésem van a filmet nézve, mintha Trabantba tettek volna Ferrari motort, mert ez a Holmes annyira nem az a Holmes, hogy ülve lehagyja Conan Doyle sétáló figuráját. Ez most kivételesen nem negatív kritika. Kimondottan jól pöfög a kis Trabant felturbózva, korrekten veri rommá ellenfelét a szorítóban a vitoriánus Bud Spencer, aki mind testi erejét, mind intellektusát tekintve 21. századi hős.
Mivel Guy Ritchie-vel van dolgunk, előre tudható volt, hogy nem lesz itt komoly krimi, inkább csak sok humor, és sok akció. Esetleg humoros akció. Legrosszabb esetben akciós humor. Aki lassú víz partot mos nyomkövetést és ügyfelgöngyölítést várt, azt nem tudom sajnálni.
Parádés szereposztás, Jude és Robert már jelenlétükkel feszültséget hoznak a vászonra, meg se kell szólalniuk. Kettősük lényegesen furcsább és borzongatóbb mint Conan Doyle Sherlock-ja és Watson-ja volt. Watson új, érdekesebb egyéniséget kapott a generálozás során, és most már méltó ellenpólusa Holmes-nak. Manír is van a világon, erre képi bizonyítékunk is van, hiszen láthatjuk a két macsót kakaskodni.
Holmes kicsit sok leszaromtablettát vehetett be, ugyanis olyan sztoikus nyugalommal, vagy olyan morózusan áll bizonyos dolgokhoz, hogy Hugh Laurie sírva venne tőle leckéket House karakterének megformáláshoz.
Mark Strong Lord Blackwood- ja karizmatikus, félelmetes, de kicsit talán több teret adhattak volna neki, hogy mi is tovább keringhessünk a racionalitást és az okkultizmust elválasztó vékony határvonalon. Ebben a században néha egymásba mosódott még minden, a természetes és a természetfeletti, a kézzel fogható és a hiedelem. Fókuszálhattak volna erre kicsit jobban.
A CSI-t megszégyenítő hullavizsgálat, és az azt követő 21. századi nyomozás kicsit erős nekem, de még ez sem lesz a film gyenge pontjává. A gyenge pont ugyanis a 2 nő. Robert és Jude mellett nem tudtak érvényesülni, és karakterük valamint színészi játékuk is vérszegény maradt. Az egyedüli, amibe nem köthetek bele, az a bájos pofijuk. Több indok nem is kell, miért kaptak szerepet a filmben. Mindenhova kell egy eyecandy. Vagy inkább kettő. És ha a viktoriánus Angliáról forgatunk, ahol a nőknek maximum az arca látszik, célszerű bájos arcú hölgyeket választani, nem Rosie O'Donnellt. Ha ez volt a koncepció, akkor el kell mondjam, sikerült megvalósítani.
Lestrade felügyelő úgy totyog az események sodrásában, mint egy kacsa, és kb az 50. perctől én magam is sajnálom, a legjobbat mégis az 58. percben szórakozom rajta, amikor Sherlock átadja neki az előzőleg saját orrváladékával telerakott zsebkendőt (mondjuk ki, takony). Ekkora pofátlanságra is csak Guy Ritchie képes.
Az alapsztorival van még egy kis problémám, méghozzá az, hogy egyszerűen lapos. Kicsit több misztikum, kicsit több krimi, kicsit keményebb ellenfél kellett volna. Hiányérzetem van, mert nincs olyan ember, vagy démon, vagy démonban hívő ember, akivel szembefordulva Holmes minden képességét latba vethetné. De reménykedek abban, hogy ez csak az első felvonás volt. Hogy tényleg jön folytatás (talán több is) és ez a modernizált, fazonírozott, új motorral futó Sherlock kibonhatja magát benne, hogy lehetősége lesz valami igazán ördögivel harcolni.
Ami nagyon nagyon tetszett az új Sherlockban
-zene
-atmoszféra
-rendezés
-Robert Downey Jr. játéka
-Mark Strong játéka
-Jude Law játéka
-vágás, és a dinamizmus, ami az egész filmet jellemezte
Ami nem tetszett
-vérszegény színésznők, egyszerűen nem érzem a femme fatale jelenlétét, nem hiszem el, hogy Rachel McAdams árthat Holmes-nak, mert nem érzem, hogy megérintené
-Jude Law enyhén meleg feszengése (tudom, állítólag nem meleg Watson karaktere, de egyes villanásokban, akkor is kedvem van felordítani, hogy jézusooom, ez csatakbuzi)
-a nagydarab oroszfejű gonosz hasonlatossága az Dan Brown assassinjaihoz
Pontszám ügyében erősen vacillálok, mert azért egészen lekötött ez a film, egy pillanatig nem unatkoztam, és sokszor kalandozott el a tekintetem Robert férfias arcélén, és Jude rebegő pilláin... A kérdés az, ér-e 8 pontot... Mert 7nél mindenképpen több. Komoly dilemma. De mivel gépről is élvezhető volt...
8/10
Kicsit olyan érzésem van a filmet nézve, mintha Trabantba tettek volna Ferrari motort, mert ez a Holmes annyira nem az a Holmes, hogy ülve lehagyja Conan Doyle sétáló figuráját. Ez most kivételesen nem negatív kritika. Kimondottan jól pöfög a kis Trabant felturbózva, korrekten veri rommá ellenfelét a szorítóban a vitoriánus Bud Spencer, aki mind testi erejét, mind intellektusát tekintve 21. századi hős.
Mivel Guy Ritchie-vel van dolgunk, előre tudható volt, hogy nem lesz itt komoly krimi, inkább csak sok humor, és sok akció. Esetleg humoros akció. Legrosszabb esetben akciós humor. Aki lassú víz partot mos nyomkövetést és ügyfelgöngyölítést várt, azt nem tudom sajnálni.
Parádés szereposztás, Jude és Robert már jelenlétükkel feszültséget hoznak a vászonra, meg se kell szólalniuk. Kettősük lényegesen furcsább és borzongatóbb mint Conan Doyle Sherlock-ja és Watson-ja volt. Watson új, érdekesebb egyéniséget kapott a generálozás során, és most már méltó ellenpólusa Holmes-nak. Manír is van a világon, erre képi bizonyítékunk is van, hiszen láthatjuk a két macsót kakaskodni.
Holmes kicsit sok leszaromtablettát vehetett be, ugyanis olyan sztoikus nyugalommal, vagy olyan morózusan áll bizonyos dolgokhoz, hogy Hugh Laurie sírva venne tőle leckéket House karakterének megformáláshoz.
Mark Strong Lord Blackwood- ja karizmatikus, félelmetes, de kicsit talán több teret adhattak volna neki, hogy mi is tovább keringhessünk a racionalitást és az okkultizmust elválasztó vékony határvonalon. Ebben a században néha egymásba mosódott még minden, a természetes és a természetfeletti, a kézzel fogható és a hiedelem. Fókuszálhattak volna erre kicsit jobban.
A CSI-t megszégyenítő hullavizsgálat, és az azt követő 21. századi nyomozás kicsit erős nekem, de még ez sem lesz a film gyenge pontjává. A gyenge pont ugyanis a 2 nő. Robert és Jude mellett nem tudtak érvényesülni, és karakterük valamint színészi játékuk is vérszegény maradt. Az egyedüli, amibe nem köthetek bele, az a bájos pofijuk. Több indok nem is kell, miért kaptak szerepet a filmben. Mindenhova kell egy eyecandy. Vagy inkább kettő. És ha a viktoriánus Angliáról forgatunk, ahol a nőknek maximum az arca látszik, célszerű bájos arcú hölgyeket választani, nem Rosie O'Donnellt. Ha ez volt a koncepció, akkor el kell mondjam, sikerült megvalósítani.
Lestrade felügyelő úgy totyog az események sodrásában, mint egy kacsa, és kb az 50. perctől én magam is sajnálom, a legjobbat mégis az 58. percben szórakozom rajta, amikor Sherlock átadja neki az előzőleg saját orrváladékával telerakott zsebkendőt (mondjuk ki, takony). Ekkora pofátlanságra is csak Guy Ritchie képes.
Az alapsztorival van még egy kis problémám, méghozzá az, hogy egyszerűen lapos. Kicsit több misztikum, kicsit több krimi, kicsit keményebb ellenfél kellett volna. Hiányérzetem van, mert nincs olyan ember, vagy démon, vagy démonban hívő ember, akivel szembefordulva Holmes minden képességét latba vethetné. De reménykedek abban, hogy ez csak az első felvonás volt. Hogy tényleg jön folytatás (talán több is) és ez a modernizált, fazonírozott, új motorral futó Sherlock kibonhatja magát benne, hogy lehetősége lesz valami igazán ördögivel harcolni.
Ami nagyon nagyon tetszett az új Sherlockban
-zene
-atmoszféra
-rendezés
-Robert Downey Jr. játéka
-Mark Strong játéka
-Jude Law játéka
-vágás, és a dinamizmus, ami az egész filmet jellemezte
Ami nem tetszett
-vérszegény színésznők, egyszerűen nem érzem a femme fatale jelenlétét, nem hiszem el, hogy Rachel McAdams árthat Holmes-nak, mert nem érzem, hogy megérintené
-Jude Law enyhén meleg feszengése (tudom, állítólag nem meleg Watson karaktere, de egyes villanásokban, akkor is kedvem van felordítani, hogy jézusooom, ez csatakbuzi)
-a nagydarab oroszfejű gonosz hasonlatossága az Dan Brown assassinjaihoz
Pontszám ügyében erősen vacillálok, mert azért egészen lekötött ez a film, egy pillanatig nem unatkoztam, és sokszor kalandozott el a tekintetem Robert férfias arcélén, és Jude rebegő pilláin... A kérdés az, ér-e 8 pontot... Mert 7nél mindenképpen több. Komoly dilemma. De mivel gépről is élvezhető volt...
8/10
9 megjegyzés:
Blackwood karaktere minden, csak nem karizmatikus:) Ugyanazzal a pofával végigtolni két órát lehet művészet, de engem ez nem köt le:)
Amúgy az eredeti Sherlockhoz áll közelebb a Ritchie-féle, csak hát mindenki a kimért úriemberes verziót ismeri, ezért is hat furcsán az első percekben ez a laza, szarok bele mindenbe verzió.
Ritchie-ről még annyit, hogy a Blöff óta semmit nem mutatott, bár egyesek szerint Madonna szorongatta a tökeit, szerintem simán nem annyira jó rendező, mint amennyire értékelik, és ez a Sherlock cselekményének keszekuszaságán is látszik. Azért 5(!) forgatókönyvíróval ebből jobbat is lehetett volna rittyenteni. Ettől még a 8 okés, belefér:)
Szerintem Ritchie Madonna előtt egészen jól tolta a dolgokat, csak a kabbala kiszikkadt követője fogta vissza annyira, hogy értelme nem volt megmozdulnia filmrendezés terén.
Tudom milyen az eredeti Sherlock, és ezzel együtt vállalom, hogy szerintem ez olyan messze van tőle, mint ide Lacháza. Bár legalább megjelent a box, amit eddig sosem láthattunk, csak mindenki beszélt róla.
Szerintem Blackwood sötét tekintete, és faarca félelmetes. Hideg. Távoli. Őrült. És kicsit halott. De ezen nem érdemes összevesznünk. :P
5 forgatókönyvíró? húúúhaaa. Ha így nézzük, ehhez képest elég szar a dolog, valóban. De szerintem nem kusza a cselekmény, csak kevés. Ízlések és pofonok, na. Az is lehet, hogy én magam is elég kusza vagyok, és minden hozzám hasonlatos dolog nekem egyenes sorban haladó rendezett tömeg. ;)
Ritchie igenis elveszítette a tökeit. A Blöff és a Ravasz,az agy... után egyszerűen képtelen volt normális filmet rendezni, ami főként annak köszönhető, hogy piszkosul jól ismeri a londoni alvilágot - na nem úgy:D -, így ebből a közegből tud hiteles, érdekes karaktereket és történetet kiemelni, összerakni. Azért a Hideghegy, vagy a Revolver nagyon siralmas volt, a RocknRolla meg ugyanazon a sémán mozog, mint első két sikere.
Sherlockban is mi az erős? London látványa, mocskos, visszataszító. Aztán ott a bunyó, rohadt jó, ahogy felvezeti Holmes, lassítva minden részletet láthatsz. És persze a poénok...
Cselekmény szempontjából lapos. Blackwood lapos, a csajoknál pedig Rachel kisasszony hozhatna többet magából, bár akkor se hinném el róla, h Holmes végzete:)
A Hideghegy az Hullámhegy, sorry:) Köszi Verus!:)
Na igen, a Hideghegy az Anthony Minghella, bár szerintem Jude Law miatt keverted ide. Teljesen más stílusú rendező, és teljesen más film. Jelzem szerintem rohadt jó. :)) Az volt az első film, amit DVD verzióban szedtem le, és amit ki is írtam magamnak. :)) Szupi kis borítót is terveztem hozzá, mert akkor még nem gondoltam, hogy annyi DVDm lesz, hogy hengerben 50esével tárolva se lesz elég helyem sose számukra.
Visszatérve Ritchie-re... Persze, hogy elvesztette a tökeit. Hát Madonna leharaptaaaa... Kellett neki a friss husi, meg az élet... És tudta, hogy onnan sarjad :P:P
Igaz, a Revolver valóban egy szarkupac, nem film, és Ritchie is szerintem inkább lőtte volna főbe magát eggyel, mint hogy annak a kritikáit olvasnia kelljen, de van egy megérzésem a fickóval kapcsolatban. Szimplán nem érdekli mit írnak róla. Szerintem magának rendez. Olyat ami neki tetszik. Nem olyat, ami nekünk. Sajnos nem látja be, hogy még nem tart ott, hogy ezt megtehesse.
Ellenben, védelmében szeretném megjegyezni, hogy egészen jól néz ki. Bár nála pl kapásból életbe lép, amiről délután beszéltünk, hogy nem mindegy, hogy Kivel Court, és mivel ő Madonnával, így sajnos kiesett a kosárkából, és az életben nem nyúlnék hozzá.
A séma, meg az önismétlés... Hmm. Kevés ma már az igazi polihisztor. Ha azt vesszük James Cameron is sémákkal dolgozik. Igaz az ő ötletei nem merülnek ki annyiban, hogy "mocskos London", de nem is mutatnak sokkal tovább annál, hogy "tegyünk cukrot a szájukba a látvánnyal, meg adagoljunk mellé szerelmet". Lásd a Titanic Jack & Rose szálát, valamint a hajó a fizika törvényeit megszégyenítő kettétörését... Illetve most az Avatar szerelmes párját és a CGI-t. Mindenki sémák alapján dolgozik, aki nem független filmet készít, amit rajtam kívül még max 20 másik magyar látna csak... És amiről nem tudnánk itt vitatkozni, mert ha nem vinném oda neked, valószínűleg sosem kerülne a kezedbe. Néha kell egy jól bevált kaptafa. Hogy ki mennyire fűszerezi, vagy színesíti, ízlés dolga.
http://www.jatekok.hu/hirek.php?tabla=hirek_200911&id=179
Egy film, ami klasszikus témát dolgoz fel, mégse sémákra húzzák fel az egészet. Lehet újat alkotni, csak nem ez hozz a lóvét:)
Cameront ne itt tárgyaljuk ki:)
Na most a kedvedért megnézem még 1× a Zooey-s filmet, és láthatóvá teszem, amit arról írtam :) De csakis a Te kedvedért. :P:P
Jó igen, Cameront az Avatarnál :P Mindent a helyén.
"valamint a hajó a fizika törvényeit megszégyenítő kettétörését..." ezt most hogy kell érteni pontosan?
holmeshoz nem tudok sokkal többet hozzátenni, mint amit fórumon is írtam (ami egyenlő a nagy büdös semmivel, dehát ezt hozta ki belőlem).
ritchie munkásságát tekintve pedig t-vel értek egyet. valamint még hozzátenném, hogy én annak idején egész addig meg voltam győződve róla, hogy a ravasz tarantino filmje, amíg nem szembesültem a ténnyel, hogy de nem. szóval ennyit ritchie eredetiségéről. ettől persze még imádom azt is, meg a blöfföt is, csak hát nem ő az egyetlen, aki taknyos zsepi-retúrt enged meg magának, és ilyen jellegű filmeket épít fel.
ja, meg még a poénokról annyit, hogy visszagondolva, azok is átlagosak voltak. legalábbis könnyesre egyiken sem röhögtem magam, de az tény, hogy helyenként föl-fölröhintettem. persze én tökre értékelem a próbálkozásokat is. a vajszívem, az. meg hát ugye downey-t jó volt újra tündökölni látni.
Engem egy picit a Vidoqra emlékeztetett a képi világa, a hangulata. A Vidoq azonban jobban tetszik. Ez olyan túl... amerikai?
Jud Law-t én egyébként a Krokodilok bölcsességében alakított karakter miatt szeretem... Tetszett már látni? :)
Megjegyzés küldése