Amaro atya és Amelia között valami olyan bontakozik ki, amit mindenki, aki csak nőből van, érezni akar egyszer. Legalább egyszer.
A háttértörténetet félve elemezgetem, mert kizárólag a szerelmi szál miatt néztem a filmet (igen, ilyen sekélyes vagyok). Pedig elemzésre méltó, hiszen a romlottság filmje ez. Az egyetlen aki talán nem tehet semmiről, de mégis jól ráfázik arra, hogy őszinte, az a szerencsétlen sekrestyés.
Amaro atya hivatástudata úgy alszik ki a lelkében, mintha gyertyát fújnának el, a szenvedély pedig úgy keríti hatalmába, hogy képtelen harcolni ellene. Persze nem becsüli meg a sors ajándékát, sem a nőt, aki szereti, sem a gyermeket, akivel isten megajándékozni próbálja.
A papok, akik egymást közt az idős lelkipásztor halálát várják, és úgy egyeztetik a kiátkozás tényét, mintha csak az aznapi ultiparti eredményét beszélnék meg, annyira gusztustalanok, Amaro atya is pont olyan szar alakká válik tehát, amilyen mindenki a környezetében. Az ember és a bűn úgy vegyülnek egymással, mint olvadt arany az olvadt ezüsttel, ha összefolyik. Amaro atya gyávasága, megalkuvása, és kezdetben apró, később egyre súlyosbodó hazugságai egyre inkább megkeserítik az életét, de képtelen a helyes útra lépni.
A katolikusok persze nem meglepő módon támadták ezt a filmet is, de ez is csak a szűklátókörűségüket igazolja. Nem ismerték fel, hogy nem egyházellenes támadás, egyszerűen csak az emberiség bűnbe esésének története. Az enyém, a tiéd, mindenkié. Hiszen mind csak egy hazugsággal kezdünk.
Maffia, drog, szex, szerelem, halál... A téma nem túl eredeti, de a feldolgozása mégis egyedi, szókimondó, újszerű. Ha a film hibáit kéne sorolnom, akkor elsőként azt kéne említenem, hogy az atya változásának sarkalatos pontjait nem hangsúlyozza eléggé. Ezen kívül zavaró még, hogy bűn és bűnhődés nincs arányban egymással, de ez már nem a film, inkább az élet hibája.
Elítélhető-e az akaratgyenge ember? Jó-e, ha az oligarchiában a maffia tartja fenn a társadalom fejlődését? Ember, szükségképpen képmutatás a neved? A cölibátus meddig marad még fenn, meddig nyomorítja meg a papok életét? Van-e még tiszta ember, és van-e szerelem?
Isten angyalából a pokol angyala válik a szemünk láttára, minderre csupán 118 perc elég.
8/10
Amaro atya hivatástudata úgy alszik ki a lelkében, mintha gyertyát fújnának el, a szenvedély pedig úgy keríti hatalmába, hogy képtelen harcolni ellene. Persze nem becsüli meg a sors ajándékát, sem a nőt, aki szereti, sem a gyermeket, akivel isten megajándékozni próbálja.
A papok, akik egymást közt az idős lelkipásztor halálát várják, és úgy egyeztetik a kiátkozás tényét, mintha csak az aznapi ultiparti eredményét beszélnék meg, annyira gusztustalanok, Amaro atya is pont olyan szar alakká válik tehát, amilyen mindenki a környezetében. Az ember és a bűn úgy vegyülnek egymással, mint olvadt arany az olvadt ezüsttel, ha összefolyik. Amaro atya gyávasága, megalkuvása, és kezdetben apró, később egyre súlyosbodó hazugságai egyre inkább megkeserítik az életét, de képtelen a helyes útra lépni.
A katolikusok persze nem meglepő módon támadták ezt a filmet is, de ez is csak a szűklátókörűségüket igazolja. Nem ismerték fel, hogy nem egyházellenes támadás, egyszerűen csak az emberiség bűnbe esésének története. Az enyém, a tiéd, mindenkié. Hiszen mind csak egy hazugsággal kezdünk.
Maffia, drog, szex, szerelem, halál... A téma nem túl eredeti, de a feldolgozása mégis egyedi, szókimondó, újszerű. Ha a film hibáit kéne sorolnom, akkor elsőként azt kéne említenem, hogy az atya változásának sarkalatos pontjait nem hangsúlyozza eléggé. Ezen kívül zavaró még, hogy bűn és bűnhődés nincs arányban egymással, de ez már nem a film, inkább az élet hibája.
Elítélhető-e az akaratgyenge ember? Jó-e, ha az oligarchiában a maffia tartja fenn a társadalom fejlődését? Ember, szükségképpen képmutatás a neved? A cölibátus meddig marad még fenn, meddig nyomorítja meg a papok életét? Van-e még tiszta ember, és van-e szerelem?
Isten angyalából a pokol angyala válik a szemünk láttára, minderre csupán 118 perc elég.
8/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése