"Úgy látszik, Jamie Foxx már a kisujjából kirázza a fogyatékkal élő zenészek karaktereit :) Hisz ott volt neki "Ray Charles", a vak legenda (amelyért Oscart-díjat is kapott), most pedig "Nathaniel Ayers", a skizofrén csellóművész. Remélhetőleg Andrea Bocelli-t már nem ő fogja eljátszani..."
Hát Andrea Bocelli nem éppen az a karakter, akit Foxx hitelesen eljátszhat, de talán nem is baj. Ebbe a filmbe beletett mindent, amit beletehetett. Ahogy Robert Downey Jr. is. Nem rajtuk múlott, hogy ez a mozi sem lett átütő sikerű alkotás. Nem az ő hibájuk a túl hosszú játékidő, sem az, hogy a filmnek nincs igazán ritmusa.
Nathaniel Ayers-nek abba kell hagynia zenei tanulmányait, miután megjelennek nála a skizofrénia kezdő tünetei. Ezt követően válik hajléktalanná, és az utcán kezd el zenélni, némi vadidegenektől kicsalogatott apróban reménykedve. Egy napon felfigyel rá a Los Angeles Times egyik cikkírója Steve Lopez, aki segíteni szeretne Nathaniel-en azzal, hogy leírja a történetét. Eközben szoros barátság alakul ki közöttük.
Kicsit többet vártam ettől a filmtől is, minél több filmet látok, annál többet várok mindegyiktől, és újra és újra csalódnom kell. A megrázó Ray után valami hasonlóan szívfájdítóban reménykedtem, de Ayers története nekem nem adott ennyit. A színészi játék kiemelkedő, a képi megvalósítás csillagos ötös, az újságíró jellemfejlődése páratlan, a zene csodálatos. De valami mégis hiányzott. Talán nem is hiány volt, hanem túl sok vizelet. Lopez a sajátjában is megfürdött, meg a kertben is ráömlött a zacskó tartalma. Bár ellentétben a páros mellékhatás vizeletpoénjaival, itt legalább tudtam rajta röhögni.
Nincs happy end, hiszen sehol sincs happy end, az életben sem. Ettől függetlenül tragikus, és csodálatos.
A Ray 10 pontja után zavarban vagyok, nem tudom ide mit és mennyit kellene. A filmet 2× láttam. Másodszorra talán képes voltam jobban megérteni.
9/10
Hát Andrea Bocelli nem éppen az a karakter, akit Foxx hitelesen eljátszhat, de talán nem is baj. Ebbe a filmbe beletett mindent, amit beletehetett. Ahogy Robert Downey Jr. is. Nem rajtuk múlott, hogy ez a mozi sem lett átütő sikerű alkotás. Nem az ő hibájuk a túl hosszú játékidő, sem az, hogy a filmnek nincs igazán ritmusa.
Nathaniel Ayers-nek abba kell hagynia zenei tanulmányait, miután megjelennek nála a skizofrénia kezdő tünetei. Ezt követően válik hajléktalanná, és az utcán kezd el zenélni, némi vadidegenektől kicsalogatott apróban reménykedve. Egy napon felfigyel rá a Los Angeles Times egyik cikkírója Steve Lopez, aki segíteni szeretne Nathaniel-en azzal, hogy leírja a történetét. Eközben szoros barátság alakul ki közöttük.
Kicsit többet vártam ettől a filmtől is, minél több filmet látok, annál többet várok mindegyiktől, és újra és újra csalódnom kell. A megrázó Ray után valami hasonlóan szívfájdítóban reménykedtem, de Ayers története nekem nem adott ennyit. A színészi játék kiemelkedő, a képi megvalósítás csillagos ötös, az újságíró jellemfejlődése páratlan, a zene csodálatos. De valami mégis hiányzott. Talán nem is hiány volt, hanem túl sok vizelet. Lopez a sajátjában is megfürdött, meg a kertben is ráömlött a zacskó tartalma. Bár ellentétben a páros mellékhatás vizeletpoénjaival, itt legalább tudtam rajta röhögni.
Nincs happy end, hiszen sehol sincs happy end, az életben sem. Ettől függetlenül tragikus, és csodálatos.
A Ray 10 pontja után zavarban vagyok, nem tudom ide mit és mennyit kellene. A filmet 2× láttam. Másodszorra talán képes voltam jobban megérteni.
9/10
3 megjegyzés:
te erre adsz 9 pontot?! én 45 percig bírtam ezt a vontatott semmit, aztán úgy ahogy volt, átpörgettem. pedig néhol azért megálltam egy-egy percre, hogy na, hátha... de semmi. ritmusa az tényleg nincs, áramot kellett volna vezetni a rendező seggébe, hogy javítson a film ívén (ami nincs neki, szóval ennél bármi jobb lett volna).
mondjuk valószínűleg az is sokat rontott az egészen, hogy szinkronnal töltöttem le. szánalmasan sz.r volt az is.
kilenc pont... na mindegy.
ja kérem, nem szabad szinkronnal :))) neeeeeeeeeemszabad :) a szociális érzékenységem miatt kapott 9 pontot a sztori.
szóval ezek szerint én szociálisan érzéketlen vagyok. értem.
Megjegyzés küldése