Ez a film halmozottan hátrányos helyzetből indult nálam. Egyrészt Eszterrel kezdtük nézni közösen, hogy hülyére röhöghessük magunkat rajta, és teljesen kifigurázhassuk, másrészt folyamatosan rohangáltam közben ki-be, és nem is igazán tudtam rá figyelni. Emiatt egyrészt a közös nézés, valamint a kifigurázás nem valósulhatott meg, másrészt a mű hiánytalan élvezete sem. Utólag is szeretnék bocsánatot kérni drága Eszteremtől, aki hiába várt rám órákon át, és ráadásul még a film se volt jó, így neki sem volt mit élvezni.
Harmadrészt azért startol hátulról a mozi, mert egyre inkább az agyamra megy Katherine Heigl, és kezdem teljesen beskatulyázni idióta komikának, akinek egyetlen érdeme a jó alakja. Bár ha csak a testét nézzük a becsüs hideg tekintetével, akkor is főként a nagy melleit és Meg Ryan fénykorát idéző szőkeségét emelhetjük ki.
Ebben a filmben azonban sikerült olyan gesztusokkal, és olyan mimikával felruházni, hogy hitelesen játszhassa a karót nyelt konzervatív picsát, hogy már az első 10 percben a falat kapartam az antinőségtől, amit képviselt. Nyomokban sem emlékeztet a romantikus vígjátékok bájos hősnőire, szimplán egy szerencsétlen idióta, aki álomvilágban él, és akinek olyan boldog mosollyal tekerném ki a hattyúnyakát, mintha ő lett volna általánosban a tornatanárom. Pedig szegény semmit nem ártott nekem, egyszerűen csak beállt egy pályára, és azon kering, szarabbnál szarabb vígjátékok ripacs hamupipőkéjeként gyűjti a pénzt magának és kis családjának. Kicsit fáj ezt látni, mert a Grace klinika alapján magasabbra tettem a lécet neki, és nem hogy nem ugrotta át, hason kúszott át alatta...
A filmben semmi eredeti nincs, hacsak nem a férfi főszereplő, az igazi parasztot játszó Gerard Butler. Szembe állítva Mr. Tökéletes Udvarias Kisköcsöggel, nem is kérdéses kivel lép le a végén a film elejéhez képest magából kifordult, más források szerint magára találó Abby.
Nem jó film ez a Csúf igazság, a férfi és nő közötti csipkelődések ellenére se. Nem jó film, még úgy se, hogy GB és KH között működik a kémia. 25 percenként egy hervatag poénnal, közben szánalmas féligazságok puffogtatásával ugyanis nem lehet jó filmet csinálni. Ez a film se csajozni, se pasizni nem tanít meg, hiába hitték róla azt a tinik a moziban. Talán kóbor numerát lehet fogni így, de szerintem még azt se. Ahhoz is több fantázia kell.
Pontosan kiszámolva a 25 percet, az 50. percben érkezik a második poén, de olyan elnyújtottan, és olyan bénán, hogy még csak elmosolyodni sem lehet rajta. Meg Ryan ezt is jobban csinálta. Unalom a köbön, és ezerszer látott és játszott játszmák.
Jellegtelen mellékszereplők, élettelen 3szereplős világ. Egy szenvedélyes csók, egy nagy szex, persze hálóingben melltartóban... Szóra se érdemes ez már.
3/10
Harmadrészt azért startol hátulról a mozi, mert egyre inkább az agyamra megy Katherine Heigl, és kezdem teljesen beskatulyázni idióta komikának, akinek egyetlen érdeme a jó alakja. Bár ha csak a testét nézzük a becsüs hideg tekintetével, akkor is főként a nagy melleit és Meg Ryan fénykorát idéző szőkeségét emelhetjük ki.
Ebben a filmben azonban sikerült olyan gesztusokkal, és olyan mimikával felruházni, hogy hitelesen játszhassa a karót nyelt konzervatív picsát, hogy már az első 10 percben a falat kapartam az antinőségtől, amit képviselt. Nyomokban sem emlékeztet a romantikus vígjátékok bájos hősnőire, szimplán egy szerencsétlen idióta, aki álomvilágban él, és akinek olyan boldog mosollyal tekerném ki a hattyúnyakát, mintha ő lett volna általánosban a tornatanárom. Pedig szegény semmit nem ártott nekem, egyszerűen csak beállt egy pályára, és azon kering, szarabbnál szarabb vígjátékok ripacs hamupipőkéjeként gyűjti a pénzt magának és kis családjának. Kicsit fáj ezt látni, mert a Grace klinika alapján magasabbra tettem a lécet neki, és nem hogy nem ugrotta át, hason kúszott át alatta...
A filmben semmi eredeti nincs, hacsak nem a férfi főszereplő, az igazi parasztot játszó Gerard Butler. Szembe állítva Mr. Tökéletes Udvarias Kisköcsöggel, nem is kérdéses kivel lép le a végén a film elejéhez képest magából kifordult, más források szerint magára találó Abby.
Nem jó film ez a Csúf igazság, a férfi és nő közötti csipkelődések ellenére se. Nem jó film, még úgy se, hogy GB és KH között működik a kémia. 25 percenként egy hervatag poénnal, közben szánalmas féligazságok puffogtatásával ugyanis nem lehet jó filmet csinálni. Ez a film se csajozni, se pasizni nem tanít meg, hiába hitték róla azt a tinik a moziban. Talán kóbor numerát lehet fogni így, de szerintem még azt se. Ahhoz is több fantázia kell.
Pontosan kiszámolva a 25 percet, az 50. percben érkezik a második poén, de olyan elnyújtottan, és olyan bénán, hogy még csak elmosolyodni sem lehet rajta. Meg Ryan ezt is jobban csinálta. Unalom a köbön, és ezerszer látott és játszott játszmák.
Jellegtelen mellékszereplők, élettelen 3szereplős világ. Egy szenvedélyes csók, egy nagy szex, persze hálóingben melltartóban... Szóra se érdemes ez már.
3/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése