RSS
Welcome to my blog, hope you enjoy reading :)

2010. január 30., szombat

Parfait amour! - Tökéletes szerelem

A portos ismertető ("Catherine Breillat az 1996-ban készült provokatív drámájában megmutatja, hogyan képes egy tökéletes szerelem - amely az elvált, két gyermekes optikusnő és huszonéves hősszerelmes fiú között szövődik- brutális gyilkossággá fajulni. A gyönyörű, érett, tapasztalt asszony kezéből apránként csúszik ki az irányítás képessége és a mély érzelmek szép lassan érzéketlen, irányíthatatlan eseményekké silányulnak, az emberi lélek sötét oldalát mutatva.") elolvasása után kíváncsian vártam a filmet, és bevallom nem csalódtam.

A főszereplőnő csinos, süt belőle az érzékiség, a fiú, bár hasonlít Macaulay Culkin-ra, mégis annak bájosabb vonásait viszi vászonra olyan férfiassággal, amibe bele is lehet szeretni. Az, hogy a film feliratos, és dallamos ámbár ropogó francia sorok elhangzása közben láthatjuk a szenvedély és a vágy finom szálait kibontakozni Frédérique és huszonéves választottja között, csak tovább fokozza a hangulatot. A tragédia, mint Damoklész kardja a kezdettől felettük lebeg, és nem amiatt, mert a film az áldozat lányának beszámolójával indul. Egyszerűen a férfiből árad valami, valami baljós. Az ilyen végzetesen vonzó férfiaktól mindig félni kell, ezt minden lány/nő tudja. És mégis minden lány/nő kapcsolatot kezd velük, mert a szenvedély, amit megismer általuk, felér minden kínnal, amit átélni kénytelen.

Az első szeretkezésük nekem inkább csalódás, mint szép... Óvatos, ismerkedő, egymást még csak fel se fedező együttlét, ennél többet vártam, olyan igazi, elementáris erővel feltörő vágyat, egymás kisajátítását, és teljes birtokba vételt. Amit itt elvesz, azt a szex utáni mély beszélgetésben visszaadja a film.

Megdöbbentő, hogy a nő mondta ki a kulcsmondatot. "Azért vagy együtt a másikkal, mert nem akarod hogy mással legyen, nem bírnád boldognak látni. Meg kell halnia" És itt még az előző férjéről beszél. Arról, benne milyen halálos szenvedélyt, majd milyen halálos gyűlöletet ébresztett a kapcsolatuk. A fiú ragaszkodása, álmai, tervei romantikusak, és igazán szépen hangzanak, de valahol rémisztőek is.

A jelenetek, hogy Karfiol barátném idézzem, életszerűek, hiszen ilyen minden nagy beszélgetés az ágyban, főleg a kapcsolat elején. A kitárulkozás teljesen realista, nincsenek benne túlzások. A srác 10 óra 10 perces kormánymarkolása ugyan kicsit vicces, főleg azzal együtt nézve, hogy nyomja a gázt, de talán ennek is szerepe van, hiszen vélhetően neurotikus.

A környezet félelmetesen gyönyörű, már ahol tájat látni, beleremeg a lelkem is a hegyek látványába. Meg a ködbe. A zene tökéletes, szinte végig, nem csak aláfestésnek kiváló, hanem a filmtől függetlenül tekintve is élmény lenne hallgatni cd formájában.

Kicsit lassan haladnak előre az események, hangulat kell, meg némi türelem, de mindenképp megéri. A családi vitákba beavatkozó fiatal szerető és az egymásnak feszülő indulatok, és egy rosszat sejtető barátkozás a nő lánya és szeretője között már tényleg a drámai vég felé sodorják az eseményeket. A nő viselkedése vérforraló, a férfi pedig úgy fordul ki magából a változások hatására, hogy a lehető legrosszabbat hozzák ki magukból mindketten. De egymásból is.

A féltékenység, a birtoklási vágy, a homoszexualitás árnyéka, és az állandó bizonyítási kényszer tesz tönkre mindent végleg. Menthetetlenül.

Brutális film, tényleg, amiben mindenki beteg, és mindenki hazudik.

7/10

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése