Fausto 5.0

Hűűű. Ez ugye olyan film, amit úgy ajánlottak, külön nekem, személyiségemre szabva, szóval óvatosan kellene lépnem, óvatosan kellene írnom... De szerencsére nem vagyok rászorulva. Nagy kíváncsisággal töltöttem le és néztem meg, egyrészt mert szeretem a spanyol filmeket, és Isidro Ortiz neve sok mindenre garancia számomra, Miguel Angel Solá nem kevésbé, másrészt pedig mert ezt valaki nekem szánta megnézésre, úgy vélte, érezte, gondolta, hogy mondani fog nekem valamit a film, hogy megérint, és megérintem. Sisterhood nem tévedett.

Amikor alámerültem ebben az érdekes világban, ebben a mai spanyolnak álcázott környezetben, először megdöbbentem. És folyamatosan törtek fel bennem a kérdések, hogyan, miért... Aztán egyszer csak csend lett. Próbáltam elvonatkoztatni attól, hogy ez is csak egy Faust történet, hogy van egy enyhe Jákob lajtorjája utóérzetem, és hogy folyamatosan Polanskira gondolok. Végülis minden művész merít valahonnan, tisztán eredeti ötlet talán sehol sincs már. Megbeszéltük, ez nem a legendák kora. Ez egy elvetélt kor, és itt vergődik benne Faust. Dr. Faust, a halálos betegségekkel foglalkozó meggyötört orvos, aki ha szabad ezt mondanom, még kevésbé el, mint a betegei, akiket azóta eltemetett. Aztán egy napon megjelenik Santos Vella, akinek már rég halottnak kéne lennie, és semmilyen logikus magyarázat nincs csodás "gyógyulására". Faust nem is érti, nem is hiszi, amit lát. Az ördögi angyal, aki azért jött, hogy az ő kívánságait teljesítse... Az angyali ördög... Hát nem ismerjük mindenannyian pontosan? Nem találkozunk nap mint az ördöggel, aki megkísért minket, és aki csak a lelkünket kéri cserébe? A vágyaink teljesülnek, persze... De a kielégülés... Az nem jön el soha. A hatalom megvan, de már az irrealitás határát súrolja minden, már semmi sem az, aminek látszik, és Faust már képtelen kontrollálni az eseményeket. Magányos harcba kezd önmaga, a vágyai, és Santos ellen.

Faust alapvetően nehezen szerethető figura, mert kicsit mindnyájan magunkra ismerünk benne. a burn-outtól szenvedő szerencsétlenben, aki végső soron csak boldog akar lenni, de ehelyett olyan mélyre ássa magát, ahonnan talán nincs is visszaút.

A terminális állapotú rákbetegek, pontosabban maga a rák, mint a pokol... Ennél szebben ki sem lehetne fejezni... Mindent átjár a kegyetlenség, a rothadás, a halál bűze... És Faust alakja kiemelkedik a romok közül, a rémálomvilágból, de épp csak annyira, hogy pontosan tudjuk, előbb-utóbb, visszasüllyed újra, ahogy mi is süllyedünk.

Sírós-félős-remegős film. Ha voltak valaha álmaid, ha voltál beteg, ha voltál rákos, ha láttál rákost, ha találkoztál az ördöggel, ha csak azt hitted, az ördög az, ha érezted valaha, hogy szétesik minden... Akkor meg kell nézni.

Ha csak egy hétköznapi horrort akarsz, akkor meg fűrész I-V. Azon nem kell gondolkozni.

Egyébként kicsit többet vártam, be kell valljam, bár pirulok miatta erősen, mert ennél, amit kaptam, többet várni mohóság volt. De ettől függetlenül nem okozott csalódást. Sőt. DVD-re írós, többször megnézős. 9.5/10.