Szégyen avagy nem szégyen, én most néztem végig először úgy ezt a filmet, hogy minden jelenetre emlékszem. Már évekkel ezelőtt beszereztem, és többször belekezdtem, de mindig közbejött valami, vagy megérkezett a buszom, vagy elaludtam, vagy egyéb akadály került az utamba. Még Lor ajánlotta a betűkiránduláson, és akkoriban rajongtam Lorért, ittam minden szavát, úgy voltam vele, amit ő mond nem lehet rossz. Nem is volt rossz sose semmi. Azóta megnéztem az alternatív befejezést, a rendezőit, a mindent, de mégsem tudtam mi történik Evan-nel a nagy megoldás kiötlése előtt. Most már tudom.
Sokan írtak sokfélét erről a filmről, nem hiszem, hogy tudnék bármi újat mondani. Evan lehetőséget kap egy különös betegség/képesség folytán, hogy helyrehozza a hibáit, hiszen van ez a pillangóhatás elmélet... "Az alapelv az, hogy egy dinamikus rendszerben a kezdeti feltételek apró változásai nagymértékben megváltoztathatják a rendszer hosszútávú működését." Evan lehetőséget kap megváltoztatni a kezdeti tényezőket. Újra és újra visszamehet az időben, hogy megtalálja azt a pontot, ahonnan még minden helyrehozható, keresheti azt az eseményt, ami tönkretette az mind a 4 gyerek életét. Többször próbálkozásra több alternatív jelen/jövő jön létre, de valami mindegyikben helyrehozhatatlanul el van rontva. Hol ő ébred karok nélkül, hol az anyja haldoklik tüdőrákban, hol a szerelme lesz prosti, vagy öngyilkos, hol pedig Tommy hal meg, a gonosz bátyj... Evan keresi a megoldást, de egyszerűen képtelen úgy változtatni, hogy minden tökéletes legyen. Aztán ráébred, hogy azért van ez így, mert ő a gond, ő okozza az egészet. Neki nem kéne léteznie, legalábbis nem a lány életében, nem Tommy életében, nem Lenny életében.
Abszolút nem kedvelem Ashton Kutchert, tartok tőle, hogy még a nevét is képtelen vagyok jól leírni, de azért remélem közelítőleg megvan... Szóval nem kedvelem, nem tartom színésznek, egészen 2006ig ez az egyetlen értékelhető filmje, és ez sem miatta lett jó, de azért be kell vallanom, ebben odatette magát. Több helyen is olvastam róla, hogy ő az amerikai Sebestyén Balázs, na ez a hozzászólás tökéletesen fedi azt hiszem a válaszomat arra a kérdésre, miért is nem kedvelem... Sebestyén Balázsoktól mentsen meg az ég... Még csak nem is jó pasi, hiába vannak elájulva tőle a kislányok, meg a Demi Moore.
Visszatérve a filmre, annak ellenére, hogy fikció, nagyon valósághűen ábrázolja a dolgokat, a családját megnyomorító pedofil apát, a körülmények hatására dühöngő őrültté váló nagyobb testvért, a folyamatosan védelemre szoruló kishúgot, és a legjobb havert, aki a legjobban akár járt volna, ha nincs is ott, mert az alternatív jelenek/jövők 90%ában lelki sérültként él a történtek hatására. De Evan kitalálja a megoldást. Ha ő nincs, a kislány nem akar az apjával maradni, sose sérül, nem marad vele az apjuknál Tommy, ő is egészséges felnőtt lesz, ahogy a legjobb barát Lenny is. De hogy lehet megoldani, hogy ő ne létezzen? A rendezői változatban megfojtotta magát a köldökzsinórral, oda ment vissza. Ó, az előrelátó csecsemő! A végleges verzióban kicsit másként történnek a dolgok. Kicsit romantikusabban. De abban sem kapja vissza soha, amit elveszített, amiről le kellett mondania a "nagyobb jó" érdekében.
Hogy mennyire van happy end, vagy mennyire nincs, erre nem tudok válaszolni. Mindig Lor szavai csengenek a fülemben, ahogy azt mondja: "Végig drukkoltam a csávónak, hogy nemigazmárbaszdmeg, hogy nem lehet kibogozni a szálakat, hogy nem sikerül. Annyira reméltem hogy sikerül." Engem ennyire nem érintett mélyen azért. És szerintem sikerült.
8/10
Sokan írtak sokfélét erről a filmről, nem hiszem, hogy tudnék bármi újat mondani. Evan lehetőséget kap egy különös betegség/képesség folytán, hogy helyrehozza a hibáit, hiszen van ez a pillangóhatás elmélet... "Az alapelv az, hogy egy dinamikus rendszerben a kezdeti feltételek apró változásai nagymértékben megváltoztathatják a rendszer hosszútávú működését." Evan lehetőséget kap megváltoztatni a kezdeti tényezőket. Újra és újra visszamehet az időben, hogy megtalálja azt a pontot, ahonnan még minden helyrehozható, keresheti azt az eseményt, ami tönkretette az mind a 4 gyerek életét. Többször próbálkozásra több alternatív jelen/jövő jön létre, de valami mindegyikben helyrehozhatatlanul el van rontva. Hol ő ébred karok nélkül, hol az anyja haldoklik tüdőrákban, hol a szerelme lesz prosti, vagy öngyilkos, hol pedig Tommy hal meg, a gonosz bátyj... Evan keresi a megoldást, de egyszerűen képtelen úgy változtatni, hogy minden tökéletes legyen. Aztán ráébred, hogy azért van ez így, mert ő a gond, ő okozza az egészet. Neki nem kéne léteznie, legalábbis nem a lány életében, nem Tommy életében, nem Lenny életében.
Abszolút nem kedvelem Ashton Kutchert, tartok tőle, hogy még a nevét is képtelen vagyok jól leírni, de azért remélem közelítőleg megvan... Szóval nem kedvelem, nem tartom színésznek, egészen 2006ig ez az egyetlen értékelhető filmje, és ez sem miatta lett jó, de azért be kell vallanom, ebben odatette magát. Több helyen is olvastam róla, hogy ő az amerikai Sebestyén Balázs, na ez a hozzászólás tökéletesen fedi azt hiszem a válaszomat arra a kérdésre, miért is nem kedvelem... Sebestyén Balázsoktól mentsen meg az ég... Még csak nem is jó pasi, hiába vannak elájulva tőle a kislányok, meg a Demi Moore.
Visszatérve a filmre, annak ellenére, hogy fikció, nagyon valósághűen ábrázolja a dolgokat, a családját megnyomorító pedofil apát, a körülmények hatására dühöngő őrültté váló nagyobb testvért, a folyamatosan védelemre szoruló kishúgot, és a legjobb havert, aki a legjobban akár járt volna, ha nincs is ott, mert az alternatív jelenek/jövők 90%ában lelki sérültként él a történtek hatására. De Evan kitalálja a megoldást. Ha ő nincs, a kislány nem akar az apjával maradni, sose sérül, nem marad vele az apjuknál Tommy, ő is egészséges felnőtt lesz, ahogy a legjobb barát Lenny is. De hogy lehet megoldani, hogy ő ne létezzen? A rendezői változatban megfojtotta magát a köldökzsinórral, oda ment vissza. Ó, az előrelátó csecsemő! A végleges verzióban kicsit másként történnek a dolgok. Kicsit romantikusabban. De abban sem kapja vissza soha, amit elveszített, amiről le kellett mondania a "nagyobb jó" érdekében.
Hogy mennyire van happy end, vagy mennyire nincs, erre nem tudok válaszolni. Mindig Lor szavai csengenek a fülemben, ahogy azt mondja: "Végig drukkoltam a csávónak, hogy nemigazmárbaszdmeg, hogy nem lehet kibogozni a szálakat, hogy nem sikerül. Annyira reméltem hogy sikerül." Engem ennyire nem érintett mélyen azért. És szerintem sikerült.
8/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése