Pupi Avati talán minden egyéb sallang nélkül garancia lehet arra, hogy valami minőségit fogunk látni akkor is, ha olaszul töltöttük le, felirat nélkül, és az utolsó szó, ami az ismert 200 olasz közül elhagyta a szánkat, a dugóhúzó volt. Azért a 20. perc környékén érdemes keresni egy magyar feliratot, nem mintha nem lenne anélkül is érthető a történet, de azért jobb ha minden szót értünk a dialógusokból, nem csak a latinra erősen hajazó kifejezéseket.
Giuseppe Avati(ez az eredeti neve) egyike azon rendezőknek, akikről talán még a szakma sem tudta eldönteni zsenik-e, vagy csak annyira egyéni a látásmódjuk, hogy mi földi halandók sose látnánk meg magunktól így a dolgokat. A rejtekhely című film is eléggé érdekes, vérbeli horror, aminek még a hivatalos oldala is azonnali füleslekapásra kényszeríti a nézőt, főleg ha maximum hangerőn böngészik a neten, és hirtelen szembesül a zenével. Maga a film, a képi- és hanghatások Hitchcockot idézik számomra, főként a feszültség folyamatos, már-már az elviselhetetlenség határáig való növelése emlékeztet a horror/thriller mozik atyjára. Ezek után talán már sejthető, hogy nem egy hagyományos, 21. századi horrorral van dolgunk, sehol sem lesznek baltával rohangáló félőrült Jack Nicholsonok, sem önálló életet élő házak, de még egy rizsporral meszelt arcú sötéthajú leánygyermek felbukkanásától sem kell tartanunk. Ehelyett azonban kiszabadul 15 év után az elmegyógyintézetből egy nő, aki férje halála után költözött be oda. Szabadulását megünneplendő azonnal tervei megvalósításába kezd, megveszi a kiszemelt házat, a kígyókkal igen csak sűrűn dekorált hatalmas, jól kihasználható épületet, azonban a barátságos olasz vendéglő nyitása helyett nyomozásba kell kezdenie, mert többszörös gyilkosság nyomaiba fut, amelyet a házban követtek el. Kik a halott nők, ki ölte meg őket, és miért?
Avati illúziót ad nekünk, az időtlenség illúzióját, és bár a film tulajdonképpen mindenkinek ajánlott, aki ebből a műfajból szeret mazsolázni, igen különleges bonbonnak mégis a retrohorror rajongói fogják találni, és ők adnak rá majd 10 pontot.
Tőlem egy erős 7.5/10 jár, de ez megérdemelten.
Pupi Avatitól pedig amiket érdemes... Hát... Sok mindent érdemes, de talán a Máshol jár a szív, vagy az Egy kirándulás képei, A bűvös árkánum...
Giuseppe Avati(ez az eredeti neve) egyike azon rendezőknek, akikről talán még a szakma sem tudta eldönteni zsenik-e, vagy csak annyira egyéni a látásmódjuk, hogy mi földi halandók sose látnánk meg magunktól így a dolgokat. A rejtekhely című film is eléggé érdekes, vérbeli horror, aminek még a hivatalos oldala is azonnali füleslekapásra kényszeríti a nézőt, főleg ha maximum hangerőn böngészik a neten, és hirtelen szembesül a zenével. Maga a film, a képi- és hanghatások Hitchcockot idézik számomra, főként a feszültség folyamatos, már-már az elviselhetetlenség határáig való növelése emlékeztet a horror/thriller mozik atyjára. Ezek után talán már sejthető, hogy nem egy hagyományos, 21. századi horrorral van dolgunk, sehol sem lesznek baltával rohangáló félőrült Jack Nicholsonok, sem önálló életet élő házak, de még egy rizsporral meszelt arcú sötéthajú leánygyermek felbukkanásától sem kell tartanunk. Ehelyett azonban kiszabadul 15 év után az elmegyógyintézetből egy nő, aki férje halála után költözött be oda. Szabadulását megünneplendő azonnal tervei megvalósításába kezd, megveszi a kiszemelt házat, a kígyókkal igen csak sűrűn dekorált hatalmas, jól kihasználható épületet, azonban a barátságos olasz vendéglő nyitása helyett nyomozásba kell kezdenie, mert többszörös gyilkosság nyomaiba fut, amelyet a házban követtek el. Kik a halott nők, ki ölte meg őket, és miért?
Avati illúziót ad nekünk, az időtlenség illúzióját, és bár a film tulajdonképpen mindenkinek ajánlott, aki ebből a műfajból szeret mazsolázni, igen különleges bonbonnak mégis a retrohorror rajongói fogják találni, és ők adnak rá majd 10 pontot.
Tőlem egy erős 7.5/10 jár, de ez megérdemelten.
Pupi Avatitól pedig amiket érdemes... Hát... Sok mindent érdemes, de talán a Máshol jár a szív, vagy az Egy kirándulás képei, A bűvös árkánum...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése