Közepesen unalmas történet 2 a területén kiemelkedően sikeres orvosról, akik nem csak szépek, okosak, sikeresek, de még szeretik is egymást. Az asszony, Emily Darrow azonban úgy tűnik nem normális, ugyanis terhesen elindul Venezuelába, hogy a dzsungelben önkéntesként dolgozzon. Nagy hassal rohangál az isten háta mögötti semmi közepén, és ahogy az várható, a dolgok nem alakulnak túl jól. Egy átmeneti kunyhóból, vagy sátorból még telefonál VEZETÉKES TELEFONNAL, majd elviszi őt és betegeit egy nagy sárga busz, és az esőzésben kialakult áradás miatt mindenki meghal... Legalábbis Joe Darrow ezt a hírt kapja. Telik múlik az idő, hiába éli tovább az életét, hiába látogatja Emily korábbi betegeit a kórházban, ahol együtt dolgoztak, csak nem tud megnyugodni, mert egyre szaporodnak a gyanús jelek, ami alapján úgy véli a neje üzenni akar neki.
Ami erről a filmről elmondható, azon kívül, hogy 2002-es, hogy Kevin Costner kegyetlenül szenved ebben is, főleg attól, hogy most már örök életére a B kategória rabja marad, ahova sikeresen leküzdötte magát. Egészen hitelesen alakítja persze a feleségét vesztett munkamániás boldogtalant, a baj nem is ezzel van, hanem magával a filmmel. Nincs benne misztikum, pedig a halott nej üzenget a túlvilágról, nincs benne feszültség, pedig hullák élednek fel újra a biológiai haláluk után, csak, hogy Joe-nak üzenetet hozzanak. Nincs benne semmi rémisztő, pedig szellemarcú gyerekek ordítják a férfi nevét, ezzel is jelezve, hogy Emily Joe-t keresi. A borzongatás valahogy nem jön át a vásznon, illetve az én esetemben a monitoron. Ott marad belül, méghozzá annyira belül, hogy egyáltalán semmi életjelet nem mutat kifelé, esetleg talán Costner szívének húrjait rezegteti játék közben, amíg arra gondol a szerencsétlen, hogy vajon kasszasiker lesz-e ez a dráma, esetleg fejelje-e meg még két szomorú kutya tekintettel, hátha plusz két ember tör ki könnyekben ennek hatására.
Enyhe Hatodik érzék utóíze van, annyi különbséggel, hogy ez valóban csak utóíz, mint a műanyagzamatú tasakos italporok enyhe büdösbogárszaga, és tücsök aromája. Rá van írva, hogy thriller, mint ahogy a tasakra is, hogy mandarin, de ezzel az erővel lehetne dráma is, a tasak meg citrom, mert fogyasztás közben ember legyen a talpán, aki megmondja mit nyelt le. Tom Shadyac a Patch Adams után ezzel az egésszel nagyon mellélőtt, szerintem ő maga sem így tervezte. Pedig Kathy Bates húzónév lehetne, ahogy maga Costner is, valamint az alapötletből is sokkal többet ki lehetne hozni.
A film vége szép, megható, és akkora csattanó van benne, hogy aki még nem látott hasonló filmet, az biztos tátott szájjal bámul, de akinek csak egyhez volt szerencséje, az pontosan tudja mi következik. Az egész igazából már csak akkor lehetne elcsépeltebb, ha dr. Joe Darrow is meghalt volna azon a buszon, hónapokkal felesége halála után.
Azért adok egyedül 6 pontot rá, és azért adtam ennyit a porton is, mert mindezek ellenére kellően szentimentális vagyok, még úgy is, hogy nekem karácsonykor a horror a családi film, és ha lenne lépuskám Valentin napon azzal lőném szét a lufikat mindenütt. De vannak érzelmeim. Néhány. És a kislány utolsó 2-3 képkockája bennem is megpendített valamit.
6/10
Ami erről a filmről elmondható, azon kívül, hogy 2002-es, hogy Kevin Costner kegyetlenül szenved ebben is, főleg attól, hogy most már örök életére a B kategória rabja marad, ahova sikeresen leküzdötte magát. Egészen hitelesen alakítja persze a feleségét vesztett munkamániás boldogtalant, a baj nem is ezzel van, hanem magával a filmmel. Nincs benne misztikum, pedig a halott nej üzenget a túlvilágról, nincs benne feszültség, pedig hullák élednek fel újra a biológiai haláluk után, csak, hogy Joe-nak üzenetet hozzanak. Nincs benne semmi rémisztő, pedig szellemarcú gyerekek ordítják a férfi nevét, ezzel is jelezve, hogy Emily Joe-t keresi. A borzongatás valahogy nem jön át a vásznon, illetve az én esetemben a monitoron. Ott marad belül, méghozzá annyira belül, hogy egyáltalán semmi életjelet nem mutat kifelé, esetleg talán Costner szívének húrjait rezegteti játék közben, amíg arra gondol a szerencsétlen, hogy vajon kasszasiker lesz-e ez a dráma, esetleg fejelje-e meg még két szomorú kutya tekintettel, hátha plusz két ember tör ki könnyekben ennek hatására.
Enyhe Hatodik érzék utóíze van, annyi különbséggel, hogy ez valóban csak utóíz, mint a műanyagzamatú tasakos italporok enyhe büdösbogárszaga, és tücsök aromája. Rá van írva, hogy thriller, mint ahogy a tasakra is, hogy mandarin, de ezzel az erővel lehetne dráma is, a tasak meg citrom, mert fogyasztás közben ember legyen a talpán, aki megmondja mit nyelt le. Tom Shadyac a Patch Adams után ezzel az egésszel nagyon mellélőtt, szerintem ő maga sem így tervezte. Pedig Kathy Bates húzónév lehetne, ahogy maga Costner is, valamint az alapötletből is sokkal többet ki lehetne hozni.
A film vége szép, megható, és akkora csattanó van benne, hogy aki még nem látott hasonló filmet, az biztos tátott szájjal bámul, de akinek csak egyhez volt szerencséje, az pontosan tudja mi következik. Az egész igazából már csak akkor lehetne elcsépeltebb, ha dr. Joe Darrow is meghalt volna azon a buszon, hónapokkal felesége halála után.
Azért adok egyedül 6 pontot rá, és azért adtam ennyit a porton is, mert mindezek ellenére kellően szentimentális vagyok, még úgy is, hogy nekem karácsonykor a horror a családi film, és ha lenne lépuskám Valentin napon azzal lőném szét a lufikat mindenütt. De vannak érzelmeim. Néhány. És a kislány utolsó 2-3 képkockája bennem is megpendített valamit.
6/10
1 megjegyzés:
Mér, ezt horrorként kőne nézni? Sztem egy tök édes kis nyálfilm. :)
Megjegyzés küldése