Nász-ajánlat

Újabb vígjáték a lassan már kifejezéstelen arcúvá botoxolt, ám még mindig nőies, formás, és mozdulatlanul határozottan csinos Sandra Bullock főszereplésével. Szegény Sandra láthatóan öregszik, és ha beszél, vagy mosolyog, az már nem olyan természetes és bájos, mint 10 éve volt, ettől függetlenül kora ellenére egy igazán szép nő, aki bátran letagadhatja akár ezt a 10 évet, persze csak megfelelő megvilágításban. Nem gondolom, hogy a romantikus vígjátékoknak lenne korhatára, és hogy Ms Bullock kiöregedett volna ebből, a művi fintorok ellenére se érzem, hogy idegen már tőle ez a szerep, és hogy csakis huszonéves lánykák anyjaként domboríthatna a vásznon...

De könyörgöm, ha egy ilyen korú nőt választanak női főszereplőnek, akkor miért a túlfejlett óvodás arcberendezésű, és harminckét éves kora ellenére is kisfiúsan bájos, hihetetlenül szexi, magát akár huszonévesnek is eladni képes Ryan Reynolds lett a partnere? Értem én, elviekben tökéletesen működne az idősebb főnöknő és a fiatalabb beosztott kapcsolatából eredő konfliktusokkal terhelt szerelmi szál, de a frissdiplomásnak, még-még babaillatúnak ható Ryan egyszerűen túl fiatal ehhez a nőhöz. Nincs ezen mit szépíteni, Reynolds egy másik generáció, és ez kihat magára a filmre is.

Az esküvői jelenet egyszerűen ijesztő, ott látszódik ugyanis a leginkább a kettejüket elválasztó szakadék. A film ezerszer látott jelenetek újradolgozása, és ismert poénok gyengített változatának agyaggalamb-lövészete. Hol eltalálják, hol nem. Zömmel azért jókat mosolyogtam, nevetni azonban csak két eseménynél sikerült. Először amikor Margaret felkínálta a kutyát a sasnak a mobilja helyett, másodszor pedig, amikor a komplett dilinyós nagyi közölte, hogy úgy látszik még nem kell a szellemeknek. Az eljátszott szívroham annyira megindító és annyira vicces volt, hogy pityergésből váltottam visítva röhögésbe. Ez pedig ritkán fordul elő velem.

A sztoriban nincs semmi extra, a kanadai Margaret nem akarja, hogy kiutasítsák, így megzsarolja a beosztottját, hogy házasság révén vízumhoz juthasson. A furcsa pár elindulni Alaszkába bejelenteni a nagy eseményt, a nyomukban viszont ott liheg a hivatal, egy igazi mocsadék személyében, aki még Andrew apját is képes feltüzelni, aki így még inkább maga ellen fordítja egyébként is elidegenedett fiát. A nő természetesen szörnyeteg, boszorkány, rideg, számító, allergiás minden emberi érzésre, a férfi meg szorgalmas, kőgazdag (ezt azonban jól titkolja), kedves, és tündéri a családja. A kalamajka végére mégis egymásba szeretnek, Margaretet elbűvöli a "valakihez tartozom" érzés, Andrew pedig rájön, hogy miért is gyűlölte a főnökét annyira... A sima feszültség és a szexuális feszültség között nagyon vékony a határvonal, ezen át is lépnek a szereplők, már az első megjátszott csókjuk során.

Már nem feltétlenül úgy értékelek egy filmet, hogy az jó-e, hanem úgy, hogy megérne- e annyit, amennyibe egy mozijegy kerül. Engem jó pillanatban kapott el, és képes lettem volna fizetni is érte, ha nem éppen itthon ülök, a gépem előtt. Egyszer, barátnőkkel, vagy a kedvessel, abszolút nézhető.

7.5/10