Angels & Demons

Már napok óta terveztem, hogy írok róla egy kritikát, de azt hiszem a mai hangulatomhoz illik igazán ez a cím, ez a történet. Angyalok és démonok. És most még véletlenül se az örök harc kerül előtérbe, nem a jó és a rossz küzdelme, bár ebben a filmben is keringőznek egyet egymással, mint minden vallási témájú történetben... Most az érthetetlenség áll a középpontban. Ez az első olyan Tom Hanks film, amit megdöbbenve néztem, mert ha nem olvastam volna korábban a könyvet, teljesen mást hámoznék ki az eseményekből több helyen is, mint amiről szólnia kéne. Ez persze nem Tom Hanks hibája. Bár abszolút nem dominál a filmben, és nem is brillírozik úgy a szerepben, ahogy vártam, de azért ő nézhető. Vittoria, miss eyecandy egészen élethűen pislog nagyokat, amikor felismer valami hatalmas igazságot. De ezzel ki is fújt az egész, több bókot nem tartogatok mára ennek az alkotásnak. Két óra tizenkét perc, és mégse tudták a történetet kibontani, pedig nem sokkal bonyolultabb a Da Vinci kódnál. Folyamatos rohangálás, folyamatos harc az idővel, Robert Langdon a hős, a felrobbanó helikopter pedig a habostorta tetején a cseresznye. Minden adott, minden eszköz a kezükben, a tragédia szele halkan fújdogál a jelenetek között, inkább elválasztva mint összekapcsolva őket. Szaporodnak a halottak. És az égből, mintha isten adott volna szárnyakat neki, megérkezik a camerlengo. Hatásos. Szép. De ezen kívül nem sokra fogok emlékezni a filmből, kivéve még talán Bernini szobrait. Ewan McGregor is eltapicskol a maga jeleneteiben, ő a fekete a sok pirosruhás között, és micsoda meglepetés, ő a fekete bárány is. Hoppáré, ki gondolta volna. Na de aki nem olvasta a könyvet, az honnan fogja kigondolni azokat a részeket, amik ebből hiányoznak a megértéshez? Ki is a Camerlengo, miért lett az aki, miért tette, amit tett. Ha értékelnem kéne, akkor egyszer nézős, szemrágónak tökéletes, 10/5 pont, mert a látvány azért ott van, de nem ér meg egy DVD-t. Még kiírás szinten se. A Da Vinci megért ennyit. Kár, hogy bár elnyújtották, mégis rövid, bár pergő, mégse dinamikus, és hogy bár sok minden benne van, talán túl sok is, mégse elég. Persze megértem, nem volt könnyű dolguk. Aki olvasta a könyvet, ezerszer külön filmet forgatott magában. És hála a Da Vincinek, azt is Tom Hanks-szel.

Miközben ezeket a sorokat írom, épp a fehér füst gomolyog elő a kéményből, (hang nélkül fut a film megint) megvan hát az új pápa. Micsoda izgalmak ismét. A vérszomjas isten új szolgája, ki tisztább mint a többiek, és kinek beiktatásakor zokogva örvend a nép. Mindenképpen érdekes, azonban, hogy mekkora kultusza alakult ki egy olyan könyvnek, ami tulajdonképpen megfosztja a katolikus egyházat a maradék méltóságától is. Persze ad feloldozást, hiszen az új camerlengo jó ember, és az új pápa sem tűnik rossznak, de mindenki csak addig hófehér, amíg nem fedi fel a titkait.