Nem Susan Boyle nyert, nem lett Britain Talentje. Kicsit sajnálom a hölgyet, mert igazán megérdemelte volna, de reménykedek abban, hogy ha színházi szerepeket kap majd, és lemezt adhat ki, azzal jobban jár, mintha ő lenne a média bohóca. Mióta olvastam EZT a cikket, úgysem térek magamhoz, hogy mi az istent képzelnek ezek magukról úgy mégis. A kommenteken is felháborodtam, de a legjobban mégis a Kick Ass Production ötletén, mert bár elismerem, mindenkinek van az a pénz, amiért megvehető, és 1 millió dollár nálam már pont az a pénz lenne, amiért bármit elvesztenék bárhol (aztán persze ki tudja, lehet inkább a farmakológia szigorlat kettes lenne az az ajánlat, amiért...) Tiszta szívből kívánok szép karriert Susan Boyle-nak, és sok sok sikert a továbbiakhoz, és sok erőt, hogy el tudja viselni ilyen tiszta szívvel és tiszta lélekkel ezt a mocskos világot, amiben élünk.
Aztán az villant be, hogy már elseje van.. És hamarosan tizedike, és ez lesz az első születésnapja, ami úgy telik majd el, hogy nem beszélünk. Bár valószínű, hogy nem az utolsó, de akkoris szokatlan még. És fájdalmas is. De erre igyekszem nem gondolni, nekem tizedikéig még rengeteg dolgom van, hogy úgy mondjam, élnivalóm. Nincs időm arra, hogy magamat sajnáljam a veszteségek miatt.
Megnéztem a Kis hableány 1-2-3at a hétvége folyamán, valamint egy korábbi japán verziót, ami az eredeti történet hű mása. Marina nem öli meg a herceget, és nem is megy hozzá, egyszerűen meghal, tajtékká válik... Olyan szomorú... Mégsem ezen sírtam el magam, hanem az Alkonyat Saga 3. részén, az Eclipse-en. De azon többször is. Egyrészt a magyar kalózfordításon, amiről azonnal angolra váltottam, amikor rájöttem, hogy nem tudom fizikailag elviselni egyes fordítók mondatait, majd az angol szövegen ugyanannyira kikészültem, mert annyira rossz, hogy már attól jó. Végül azon, hogy magamra ismertem benne.
A hétvégén a tanulás mellett elolvastam 6 könyvet, a 7. a Búcsúkeringő lesz Kunderától, ha holnap a végére érek. Ezek közül mondjuk 5 Stephanie Meyer volt, és azokat úgy olvastam, hogy csak futtattam a szemem a sorokon, és ahol érdekesebb rész volt, ott mélyültem el. Nem sok helyen volt olyan. Egy-két dolog ennek ellenére megfogott benne. De ez titok.
Könnyű éjszakai olvasmányként tesztgyakorlás mellé Mengele életrajzot olvasgatok, német nyelven. Mindig is érdekeltek az ikerkísérletei, hát most meg is kapom... Arcomba bele... Néhol kiborít. Majd talán írok erről, meg sok másról is... Ami kapcsolódik. Nem mostanában lesz, mert most még túl friss. De kötök egy csomót a zsebkendőmre, és nem fogom elfelejteni. Ha meg mégis, akkor meg... Így jártam. És így jártatok.
Ma Fiannával több mindenről beszélgettünk, például Kurt Cobain-ről. Hogy milyen "fiatal" lenne még most is. Hogy vajon megtette-e tényleg. Én elég gyakran utánanézek, hogy áll a találgatás, van-e már valami új fejlemény. Persze tudom, semmi értelme, hiszen olyan ez is mint az Elvis halála utáni láz. Összeesküvés-elméletek tömkelege terjeng a neten, de azért próbálkozom. Számomra nehezen hihető, hogy ha valóban annyi drog volt benne, amennyi, akkor eszméleténél volt, hogy meghúzza a ravaszt. Kurt emlékére a mai nap dala a Rape me. Sokadszorra.
Aztán előkerült a Doctor Who is. Erről igazából csak annyi a véleményem, hogy aki egy részt is látott belőle, darálja le, nézze végig, és olvasson utána. De aki Sarah Jane kalandjait nézi a Cartoonon, az is keressen rá a Doktorra. Mert érdemes. ;)
Mától egyébként idegen szavakat akartam tanulni, minden nap egyet. INNEN. Erre mai szónak a konstitúciót ajánlotta. Hát de könyörgöm, azt ismerem. És nem szép emlék. :) Azért kitartóan próbálkozom. Mióta láttam egy filmen, mindig is ki akartam próbálni, hogy mennyi számít, ha pl egy évig minden nap tanulok valami újat. Valami icipicit. Meglátjuk mennyire leszek kitartó. Ha annyira, mint a heti 1 könyv olvasásával, akkor hamar bebukom.
Még 2-3 tételt át kéne olvasni. Legalább. Meg befejezni Kunderát. És kivégezni Mengelét, aki még ki sem jött a koncentrációs táborból. Sok a dolgom. Így legalább nem gondolok senkire. Rá se.
Aztán az villant be, hogy már elseje van.. És hamarosan tizedike, és ez lesz az első születésnapja, ami úgy telik majd el, hogy nem beszélünk. Bár valószínű, hogy nem az utolsó, de akkoris szokatlan még. És fájdalmas is. De erre igyekszem nem gondolni, nekem tizedikéig még rengeteg dolgom van, hogy úgy mondjam, élnivalóm. Nincs időm arra, hogy magamat sajnáljam a veszteségek miatt.
Megnéztem a Kis hableány 1-2-3at a hétvége folyamán, valamint egy korábbi japán verziót, ami az eredeti történet hű mása. Marina nem öli meg a herceget, és nem is megy hozzá, egyszerűen meghal, tajtékká válik... Olyan szomorú... Mégsem ezen sírtam el magam, hanem az Alkonyat Saga 3. részén, az Eclipse-en. De azon többször is. Egyrészt a magyar kalózfordításon, amiről azonnal angolra váltottam, amikor rájöttem, hogy nem tudom fizikailag elviselni egyes fordítók mondatait, majd az angol szövegen ugyanannyira kikészültem, mert annyira rossz, hogy már attól jó. Végül azon, hogy magamra ismertem benne.
A hétvégén a tanulás mellett elolvastam 6 könyvet, a 7. a Búcsúkeringő lesz Kunderától, ha holnap a végére érek. Ezek közül mondjuk 5 Stephanie Meyer volt, és azokat úgy olvastam, hogy csak futtattam a szemem a sorokon, és ahol érdekesebb rész volt, ott mélyültem el. Nem sok helyen volt olyan. Egy-két dolog ennek ellenére megfogott benne. De ez titok.
Könnyű éjszakai olvasmányként tesztgyakorlás mellé Mengele életrajzot olvasgatok, német nyelven. Mindig is érdekeltek az ikerkísérletei, hát most meg is kapom... Arcomba bele... Néhol kiborít. Majd talán írok erről, meg sok másról is... Ami kapcsolódik. Nem mostanában lesz, mert most még túl friss. De kötök egy csomót a zsebkendőmre, és nem fogom elfelejteni. Ha meg mégis, akkor meg... Így jártam. És így jártatok.
Ma Fiannával több mindenről beszélgettünk, például Kurt Cobain-ről. Hogy milyen "fiatal" lenne még most is. Hogy vajon megtette-e tényleg. Én elég gyakran utánanézek, hogy áll a találgatás, van-e már valami új fejlemény. Persze tudom, semmi értelme, hiszen olyan ez is mint az Elvis halála utáni láz. Összeesküvés-elméletek tömkelege terjeng a neten, de azért próbálkozom. Számomra nehezen hihető, hogy ha valóban annyi drog volt benne, amennyi, akkor eszméleténél volt, hogy meghúzza a ravaszt. Kurt emlékére a mai nap dala a Rape me. Sokadszorra.
Aztán előkerült a Doctor Who is. Erről igazából csak annyi a véleményem, hogy aki egy részt is látott belőle, darálja le, nézze végig, és olvasson utána. De aki Sarah Jane kalandjait nézi a Cartoonon, az is keressen rá a Doktorra. Mert érdemes. ;)
Mától egyébként idegen szavakat akartam tanulni, minden nap egyet. INNEN. Erre mai szónak a konstitúciót ajánlotta. Hát de könyörgöm, azt ismerem. És nem szép emlék. :) Azért kitartóan próbálkozom. Mióta láttam egy filmen, mindig is ki akartam próbálni, hogy mennyi számít, ha pl egy évig minden nap tanulok valami újat. Valami icipicit. Meglátjuk mennyire leszek kitartó. Ha annyira, mint a heti 1 könyv olvasásával, akkor hamar bebukom.
Még 2-3 tételt át kéne olvasni. Legalább. Meg befejezni Kunderát. És kivégezni Mengelét, aki még ki sem jött a koncentrációs táborból. Sok a dolgom. Így legalább nem gondolok senkire. Rá se.
7 megjegyzés:
"Ez ugyanis nagyon intim pillanat egy nő életében."
esetleg ezt a mondatot föl is foghatná az a húgyagyú barom állat, aki kitalálta ezt a sz.rságot! undorító, komolyan mondom. ilyenkor még jobban elkeseredek, hogy ekkora fostaliga világban kell élnem.
a rape me nekem is nagy kedvencem. bár rémlik, mintha ezt már írtam volna a másik blogodon is.
kezdem kicsit ostobának érezni magam, hogy már megint hagytam magam elvarázsoltatni az értelmesebbek által silánynak minősített tinisiker által. nem tudom, mi lehet a fejemben, hogy amellett, hogy nem vagyok egy buta liba, mégis mindig így járok. (kivéve a harry pottert. az például k.rvára nem érdekel. meg a high school musical, de az meg film.)
Igen, az Oscarban volt, hogy minden nap megtanult egy új idegen szót :) és pont a napokban gondoltam rá én is, hogy ezt fogom tenni, és meg is találtam ezt az oldalt, de akkor is pont vmi olyan szó volt, ami ismert, ezért feladtam. :)
Mengel életrajz németül érdekelne, esetleg a pontos címét megmondanád?
Köszi!
ugyan csillag:) nekem a heripotter volt a beleszerelmesedős...
szentimentális felnőttek vagyunk. ennyi.
Marcipánördög!
http://www.amazon.de/exec/obidos/ASIN/3486645870/romaantiqua
ez csak az egyik. többit majd mutatom. csak most rohanok.
http://mengele.cellarius.de/biographie_mengele_6.php
további info itt:)
köszönöm megnyugtató szavaid.
most pedig *expeditíve* megkeresem az ágyikóm. :)
imádom az oscart! :D
egyébként lementettem az oldal parancsikonját az asztalra. hátha művelt lyány lesz belőlem eccercsak.
Megjegyzés küldése