Washingtonban meggyilkolnak egy szenátort. A gyilkos sajátos módszere arra utal, hogy az egykori szovjet ügynök keze lehet a dologban. A Cassius fedőnevű fickó régi ismerőse a CIA-énak, az egyetlen gond, hogy mindenki úgy tudta, meghalt. A fiatal, zöldfülű FBI-ügynök, Ben Geary mellé ezért bevonják a nyomozásba Paul Shepherdsont, az egykori, tapasztalt kémelhárítót, aki sokáig hiába vadászott Cassiusra. Geary, aki Cassiusról írta a disszertációját, meg van győződve róla, hogy a kém aktivizálta magát, ám Shepherdson szerint mások állnak az ügy hátterében.
A film csak 30-40 évet késett, ahogy minden kritika írja. Richard Gere nem elég tehetséges ehhez, nincs karizmája, nincs ereje, nincs kisugárzása... Rettentően megöregedett, de fiatalon se lett volna alkalmas arra, hogy ilyen összetett karaktert jelenítsen meg. Egyszerűen nem akcióhős-típus. Nem ügynök, nem kém, nem katona. Hiteltelen. Nála 2× nagyobb fickókat gyűr le, úgy rángatja a 60 kiló körüli prostituáltat, mintha tollpihe lenne. Nem reális.
A fordulatok kiszámíthatóak, átlag 30 percenként derül ki valami a főhősünkről, amit egyébként már az első 10 perc óta tudunk.Topher Grace csak áll az események középpontjában, pislog, és igyekszik úgy tenni, mintha nem unná halálra magát. Nehezen megy neki.
Az akció egy erősen retro autósüldözésben csúcsosodik ki, amiben nem törnek igazán össze a kocsik, nem robban fel senki és semmi, és a főhősök sem szenvednek maradandó sérülést.
A film a B kategória legalja, Michael Brandt letagadhatja mind a rendezést, mind a forgatókönyvet. Richard Gere pedig láthatóan eddig se tartotta magát túl sokra, ha képes volt elvállalni ezt a szerepet. Gondolhatta, hogy így, élete és karrierje utolsó harmadában nem ezzel fogja megváltani a világot. Ha csak a kalandot kereste, akkor megbocsátható neki, ha a pénzt, akkor viszont szívből sajnálom őt.
4.5/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése