A 13 éves Maria (Dakota Blue Richards) kénytelen hátrahagyni addigi fényűző életét, hiszen örökségül csupán adósságot, és egy réges-régi könyvet kapott édesapjától. A könyv azonban nem mindennapi. Egy titokzatos, ősrégi történetet mesél el, amelyből Maria előtt két család viszálykodása elevenedik meg: a Merryweather és a De Noir családok között folyik a harc a Hold varázsgyöngyeiért. A kislány, ahogy egyre jobban belemélyed a történetbe, úgy döbben rá, hogy Holdfölde veszélyben van.
A leírás alapján kezdhetnénk megijedni, hogy újabb olyan fantasy érkezik, amiben fröcsög a vér, hullanak a szörnyek és az emberek, azonban valami megdöbbentően más történik. Nem lesz tragédia, senkit sem kell elsiratni, olyan mesét kapunk, ami a régmúlt Disney rajfilmeket idézi. Elisabeth Goudge gyermekkönyve alapján Csupó Gábor olyan mesét álmodott vászonra, amit akár egy óvodás gyermek is élvezettel néz meg. Köszönhetően ennek, és a végletekig gyermekbarát eseményeknek 14-5 év felett nem okoz különösebb élvezetet a megtekintése, de ha valaki rajong a tündérmesékért, a Holdhercegnőt is szeretni fogja.
A díszlet pazar, a jelmezek csodálatosak, a film nagy részét Magyarországon forgatták, jórészt hazai stábbal, angol-francia-magyar koprodukcióban, huszonhétmillió dolláros büdzséből. A produkció látványvilága ennek ellenére egyáltalán nem szegényes, de azért érződik, hogy az alkotóknak spórolniuk kellett. Főleg a színészeket válogatták takarékosan.
Natascha McElhone egyike azon remek angol színésznőknek, akikkel szerencsétlenül bánt a természet, így bár bizonyos megvilágításban és szögből ragyogó szépségnek látszik, egyes jelenetekben sokkal öregebbnek hat a koránál, és nehezen hihető el róla, hogy ő a szerelmes naiva, aki még ennyi év után is elolvad a délceg ám rendkívül mogorva szerelme pillantásától. Ioan Gruffud amilyen jóképű, épp oly ripacs ebben a szerepben, képtelen hitelesen alakítani az örökké morgó rideg urat. Dakota Blue Richards azonban annyira édes és szerethető, hogy kárpótol minket mindezért. Minden gesztusa, minden mondata őszinte és tiszta, szerencsére nélkülözi az erőltetett aranyoskislánykodást. Egyedül elvinné a hátán az egész filmet, de szerencsére segítségére van a magyar táj, a magyar erdők.
A történet kiszámítható, a speciális effekteket nem viszik túlzásba, emiatt nem adhatok magasabb pontszámot.
5.5/10
A leírás alapján kezdhetnénk megijedni, hogy újabb olyan fantasy érkezik, amiben fröcsög a vér, hullanak a szörnyek és az emberek, azonban valami megdöbbentően más történik. Nem lesz tragédia, senkit sem kell elsiratni, olyan mesét kapunk, ami a régmúlt Disney rajfilmeket idézi. Elisabeth Goudge gyermekkönyve alapján Csupó Gábor olyan mesét álmodott vászonra, amit akár egy óvodás gyermek is élvezettel néz meg. Köszönhetően ennek, és a végletekig gyermekbarát eseményeknek 14-5 év felett nem okoz különösebb élvezetet a megtekintése, de ha valaki rajong a tündérmesékért, a Holdhercegnőt is szeretni fogja.
A díszlet pazar, a jelmezek csodálatosak, a film nagy részét Magyarországon forgatták, jórészt hazai stábbal, angol-francia-magyar koprodukcióban, huszonhétmillió dolláros büdzséből. A produkció látványvilága ennek ellenére egyáltalán nem szegényes, de azért érződik, hogy az alkotóknak spórolniuk kellett. Főleg a színészeket válogatták takarékosan.
Natascha McElhone egyike azon remek angol színésznőknek, akikkel szerencsétlenül bánt a természet, így bár bizonyos megvilágításban és szögből ragyogó szépségnek látszik, egyes jelenetekben sokkal öregebbnek hat a koránál, és nehezen hihető el róla, hogy ő a szerelmes naiva, aki még ennyi év után is elolvad a délceg ám rendkívül mogorva szerelme pillantásától. Ioan Gruffud amilyen jóképű, épp oly ripacs ebben a szerepben, képtelen hitelesen alakítani az örökké morgó rideg urat. Dakota Blue Richards azonban annyira édes és szerethető, hogy kárpótol minket mindezért. Minden gesztusa, minden mondata őszinte és tiszta, szerencsére nélkülözi az erőltetett aranyoskislánykodást. Egyedül elvinné a hátán az egész filmet, de szerencsére segítségére van a magyar táj, a magyar erdők.
A történet kiszámítható, a speciális effekteket nem viszik túlzásba, emiatt nem adhatok magasabb pontszámot.
5.5/10
6 megjegyzés:
úgy hiányoztak már a kritikáid, mint egy falat kenyér, komolyan mondom.
nem emlékszem, mikor láttam ezt a filmet, de jó hangulatomban voltam, az biztos, mert kifejezetten tetszett.
Nekem is tetszett:) Hát most azt hiszem beindulok. Van kb 30 oldalnyi jegyzetem a látott filmekről. Némelyikről ilyen pocsék gondolataim vannak, mint erről, de vannak jobbak is. Szép sorban felpakolom őket.
az jó lesz. :) most néztem, hogy én is augusztusban írtam utoljára, ráadásul az eclipse-ről...
hát akkor várj a breaking dawnig :))) legyen meg a dolog keretes szerkezete :))) na meg azt is mondják, mélyről szép indítani. ;)
ráadásul fikázni mindig könnyebb. a twilightot ráadásul még élvezet is. :)
és ha azt is ilyen arányban tarkítom szóismétlésekkel, még méltó is lesz hozzá az irományom. :)
Megjegyzés küldése