Először is le kell szögeznem, hogy nem értem mitől hánytak az amerikaiak. Én békés palacsintázgatás közben tekintettem meg az emberi százlábút, ami végülis csak 6lábú lett... Egyáltalán nem volt hányingerem. A doki elborult tekintetétől, a mozdulataitól, és a hangjától néha belém fagyott (próbálom finoman fogalmazni) a gondolat is, nem hogy a tett... De más súlyos nem volt ebben.
Az alapsztori sem túl kecsegtető, adott 2 tininek mondott, de inkább erősen huszonéves lányka, akik távol otthonról épp a nagyvilág felfedezésén fáradoznak, azonban egy autós durrdefekt (vagy valami nagyon hasonló) mindent megváltoztat. Térerő persze nincs, hiszen miért is lenne Európában a nagy büdös semmi közepén, ahol csak erdő van, meg végtelen szántók, meg nomádok... Kénytelenek elindulni a sűrű sötétben, hogy találjanak egy házat, és valakit, aki segítséget hív hozzájuk.
A helyükben én ugyan kereket cserélni tanultam volna meg, még otthon apám és anyám védőszárnyai alatt, vagy ha azt nem is, akkor a túlélésem érdekében az út mellett, azzal párhuzamosan sétálgatnék, hátha jön egy másik autó, hátha felvesz valaki, és bevisz a városba. Úgy vélem nagyságrendekkel kisebb az esélye, hogy arra érkező pszichopata autósba futok, aki megöl, megerőszakol, feldarabol, mint annak, hogy az erdőben mászkálva megsérülök, megesznek a vadállatok, lelőnek, stb.
Természetesen a két amerikai lányka a második megoldást választja. Kaland az élet, irány az ismeretlen. Így jutnak el egy gyanúsan steril, gyanúsan hófehér, gyanúsan erdőben rejtve levő házhoz, és annak tulajdonosához. Doctor Heiterről mindent el lehet mondani, kivéve azt, hogy bizalomgerjesztő lenne. Ő az a fickó, akihez akkor se csengetnék be, hogy épp 44 farkas vicsorogna rám odakint, úgy lennék vele, hogy inkább szívrohamban halok meg a farkasokat nézve, vagy akár tépjenek szét és egyenek meg, de a jó doktor ne vegyen kezelésbe.
A lányokat persze ez sem zavarja, bemennek hozzá, megisszák a vizet, természetesen a benne levő gyógyszert is, és hüpphüpphüpp barbatrükk, mikor felébrednek máris a pincében (alagsorban) levő titkos laborban fekszenek egy-egy kórházi ágyhoz szíjazva. Először egy dagadt kamionsofőrrel, akik a természet lágy ölén történő székletürítés közben kapott el a jó doktor (a szar mint olyan visszatérő elem lesz a történetben) Majd miután kiderül, hogy a zsírgombóc nem alkalmas a kísérletre, a nagy vadász újabb zsákmányt hoz, egy mongoloid jellegű fazon képében, akinek most utána néztem az imdb-n, és a történeti hűség kedvéért akkor elmondom, hogy japán. (de legalább értem miért számolt japánul... a judo órák emlékei... höhö)
Szóval van 3 potenciális áldozatunk, Lindsay, Jenny és Katsuro. A forgatókönyvírónak szerintem pótlékot is fizettek, amiért ilyen sablon tucat "barbiamerika" neveket sikerült kitalálnia. Nehogy kreatívak merjünk lenni ugyebár. Vannak ilyen alaptézisek, amik közül egyet már az előbb is említettem. Európában nincs térerő, Európában nem nagyon járnak autóval az emberek, minden amerikai lánynak hülye neve van, minden német őrült, minden német náci... A náci németek pedig még 2009ben is kurva gazdagok, mert akkora palotákat építenek az erdők közepére, hogy 4 titkos labor is elférne bennük, nem csak 1. Persze ilyeneken csak a rosszindulatú emberek akadnak fenn, a normális nem kötekedő alaptermészetű nézők élvezik a filmet, és a történet csavarosságán ámuldoznak. (nem)
A filmben a 30. percig abszolúte semmi nem történik. A 47. percben visítva kell röhögnöm azon, hogy ezt az első ránézésre 100 órásnak saccolt műtétsorozatot Doktor Elmebaj egymaga, egyhuzamban mindennemű asszisztencia és segítség nélkül levezényli, nem alszik el, nem ájul el, nem fárad el. Semmi sem jön közbe. Finoman betakarja a kreálmányt. És ennyi.
Nem tudom humorosnak szánták-e a filmet, öniróniának, vagy vérkomoly horrort akartak vetíteni. Ha utóbbi, akkor súlyos problémák vannak. Ha előbbi, akkor teljes a siker, gratulálok. Az egymás szájába ürítős jelenetek azért büntetnek, de erre is inkább csak utalás van, mármint persze látjuk az erőlködést, meg a "gondolat megszületését" a fejekben, hogy "gyerekek ez szar lesz", de magát a műveletet nem látjuk, mert úgy vannak összevarrva, és összekötve, hogy még véletlenül se... Egyes mozdulatoknál nekem ez még gyanús is, mert legalább 3-4 centit saccolok a lányok arca és az arc előtt levő segg közötti távolságnak. Mondjuk maximálisan megértem a színésznőket, hogy ez volt az igényük, úgymond... Nem biztos, hogy van az a pénz, amiért a számat képes lennék napokra/hetekre/a forgatás idejére egy japán fickó pelenkába bugyolált ánuszára tapasztani...
Ami a filmmel kapcsolatban elmondhatok, hogy ha moziban néztem volna, bánnám a jegy árát és a rászánt 1.5 órát is. Így, hogy itthon tettem, és közben ezer más dologgal foglalkoztam nem érzem hogy bármit is elvett volna az életemből. De nem is adott hozzá.
Dieter Laser 10pontos teljesítménye ellenére is
3/10
Az alapsztori sem túl kecsegtető, adott 2 tininek mondott, de inkább erősen huszonéves lányka, akik távol otthonról épp a nagyvilág felfedezésén fáradoznak, azonban egy autós durrdefekt (vagy valami nagyon hasonló) mindent megváltoztat. Térerő persze nincs, hiszen miért is lenne Európában a nagy büdös semmi közepén, ahol csak erdő van, meg végtelen szántók, meg nomádok... Kénytelenek elindulni a sűrű sötétben, hogy találjanak egy házat, és valakit, aki segítséget hív hozzájuk.
A helyükben én ugyan kereket cserélni tanultam volna meg, még otthon apám és anyám védőszárnyai alatt, vagy ha azt nem is, akkor a túlélésem érdekében az út mellett, azzal párhuzamosan sétálgatnék, hátha jön egy másik autó, hátha felvesz valaki, és bevisz a városba. Úgy vélem nagyságrendekkel kisebb az esélye, hogy arra érkező pszichopata autósba futok, aki megöl, megerőszakol, feldarabol, mint annak, hogy az erdőben mászkálva megsérülök, megesznek a vadállatok, lelőnek, stb.
Természetesen a két amerikai lányka a második megoldást választja. Kaland az élet, irány az ismeretlen. Így jutnak el egy gyanúsan steril, gyanúsan hófehér, gyanúsan erdőben rejtve levő házhoz, és annak tulajdonosához. Doctor Heiterről mindent el lehet mondani, kivéve azt, hogy bizalomgerjesztő lenne. Ő az a fickó, akihez akkor se csengetnék be, hogy épp 44 farkas vicsorogna rám odakint, úgy lennék vele, hogy inkább szívrohamban halok meg a farkasokat nézve, vagy akár tépjenek szét és egyenek meg, de a jó doktor ne vegyen kezelésbe.
A lányokat persze ez sem zavarja, bemennek hozzá, megisszák a vizet, természetesen a benne levő gyógyszert is, és hüpphüpphüpp barbatrükk, mikor felébrednek máris a pincében (alagsorban) levő titkos laborban fekszenek egy-egy kórházi ágyhoz szíjazva. Először egy dagadt kamionsofőrrel, akik a természet lágy ölén történő székletürítés közben kapott el a jó doktor (a szar mint olyan visszatérő elem lesz a történetben) Majd miután kiderül, hogy a zsírgombóc nem alkalmas a kísérletre, a nagy vadász újabb zsákmányt hoz, egy mongoloid jellegű fazon képében, akinek most utána néztem az imdb-n, és a történeti hűség kedvéért akkor elmondom, hogy japán. (de legalább értem miért számolt japánul... a judo órák emlékei... höhö)
Szóval van 3 potenciális áldozatunk, Lindsay, Jenny és Katsuro. A forgatókönyvírónak szerintem pótlékot is fizettek, amiért ilyen sablon tucat "barbiamerika" neveket sikerült kitalálnia. Nehogy kreatívak merjünk lenni ugyebár. Vannak ilyen alaptézisek, amik közül egyet már az előbb is említettem. Európában nincs térerő, Európában nem nagyon járnak autóval az emberek, minden amerikai lánynak hülye neve van, minden német őrült, minden német náci... A náci németek pedig még 2009ben is kurva gazdagok, mert akkora palotákat építenek az erdők közepére, hogy 4 titkos labor is elférne bennük, nem csak 1. Persze ilyeneken csak a rosszindulatú emberek akadnak fenn, a normális nem kötekedő alaptermészetű nézők élvezik a filmet, és a történet csavarosságán ámuldoznak. (nem)
A filmben a 30. percig abszolúte semmi nem történik. A 47. percben visítva kell röhögnöm azon, hogy ezt az első ránézésre 100 órásnak saccolt műtétsorozatot Doktor Elmebaj egymaga, egyhuzamban mindennemű asszisztencia és segítség nélkül levezényli, nem alszik el, nem ájul el, nem fárad el. Semmi sem jön közbe. Finoman betakarja a kreálmányt. És ennyi.
Nem tudom humorosnak szánták-e a filmet, öniróniának, vagy vérkomoly horrort akartak vetíteni. Ha utóbbi, akkor súlyos problémák vannak. Ha előbbi, akkor teljes a siker, gratulálok. Az egymás szájába ürítős jelenetek azért büntetnek, de erre is inkább csak utalás van, mármint persze látjuk az erőlködést, meg a "gondolat megszületését" a fejekben, hogy "gyerekek ez szar lesz", de magát a műveletet nem látjuk, mert úgy vannak összevarrva, és összekötve, hogy még véletlenül se... Egyes mozdulatoknál nekem ez még gyanús is, mert legalább 3-4 centit saccolok a lányok arca és az arc előtt levő segg közötti távolságnak. Mondjuk maximálisan megértem a színésznőket, hogy ez volt az igényük, úgymond... Nem biztos, hogy van az a pénz, amiért a számat képes lennék napokra/hetekre/a forgatás idejére egy japán fickó pelenkába bugyolált ánuszára tapasztani...
Ami a filmmel kapcsolatban elmondhatok, hogy ha moziban néztem volna, bánnám a jegy árát és a rászánt 1.5 órát is. Így, hogy itthon tettem, és közben ezer más dologgal foglalkoztam nem érzem hogy bármit is elvett volna az életemből. De nem is adott hozzá.
Dieter Laser 10pontos teljesítménye ellenére is
3/10
10 megjegyzés:
Mindenek előtt: Dieter Laser neve önmagában megér egy külön elmorzsolt (öröm)könnycseppet, azt hiszem.
Mésrészt: kissé zavaró számomra az a trend, hogy időről időre kijön egy új "hányósfilm", ami itt-ott-amott ennyi-meg-annyi embernél hozta vissza a déli rizibizit a mozikban, amiből aztán egyfajta pszeudo-underground kult keletkezik, illetve, pőrébben szólva: menősködés lesz belőle. Ilyen volt annó a Fűrész első, "pilot" epizódja (és aztán később a többi, rendre egyre rosszabb iteráció). Hány ilyesfajta beszélgetést lehetett elcsípni a metrón:
- Fú, láttad a Fűrészt?
- Á nem mertem megnézni, Amerikában betiltották, miért te igen?
- Nanáhogy!
- Hű...
És akkor aki "meg bírta nézni", úgy érezhette, egy kicsit tényleg az övé a nagyobb. De mennyi (illetve stílszerűen: hány) ilyen film volt már (és valószínűleg lesz még): a késői Hannibál-inkarnációk, az őstípus Légy, az After Dark Horrorfest éves termésének kétharmada, stb. Valahogy számomra ez az öncélú képi kegyetlenkedés nem ekvivalens a "horrorfilm" fogalommal és sokkal inkább tűnik egyfajta marketing célzatú, tervezett biztosítékcsapkodásnak. Akárcsak egy vidámparkban a hullámvasutat, a "horrort" is eladja ha sokan hánynak rajta. Erőpróbává minősíti a befogadást és ezáltal talán némileg el is távolítja az élménytől a befogadót: a néző sokkal inkább a saját reakcióival van elfogadva, mintsem, hogy igazán elmerülne a történet világában. Számomra sokkal félelmetesebb/izgalmasabb volt mondjuk a Mulholland drive (és kvázi a teljes Lynch-életmű), a Devil's backbone, a Session 9, a Dead End, vagy akár a Shutter Island. De persze ez csupán egy szubjektív alapvetés.
Harmadrészt, hogy a filmről is szó essék: alapvetően egyetértek a kedves szerzővel. Eleinte nem tudtam eldönteni, hogy ez most egy unalmas film lesz-e, később, hogy vajon a saját paródiáját látjuk-e a műfajnak, a vége felé meg szimplán csak unalmas lett. Sokkal többet ki lehetett volna hozni a témából, ehelyett elnagyolt történetvezetést, totálisan öncélú kegyetlenkedést és rengeteg fölösleges ordítást láttunk/hallottunk. No és persze Dieter Lasert, aki szerintem igazán egyszemélyes filmekben tudná kamatoztatni az adottságait. Talán az ő karaktere vitte valamennyire a hátán a filmet, bár a rendőrös jelenetből végül kiderült, hogy ő is csak egy közepesen labilis átlagpszichopata, a céljainak megfelelő képzettséggel. Onnantól a Doktor karaktere is inkább szánalmas lett, mintsem félelmetes.
Elnézést a hosszú kommentárért, ez most úgy kikívánkozott. :)
Igen, Dieter Laser nevén én is jót derültem. Jobbat kitalálni se lehetett volna. Az arcberendezése különösen ütős a tisztelt úriembernek, és csak hogy keverjem a szezont a fazonnal, megjegyezném, hogy volt egy kis Chaplin utóérzetem, miközben a mozgását figyeltem. Ahogy fel-alá lejtett félmerev ízületekkel és gerinccel. Félreértés ne essék nem Chaplin esetlenségét láttam meg benne, hanem a mozgásból fakadó helyzetkomikumot. Minden mozdulata olyan kiszámított, kimért, támadó de mégis tartózkodó volt. Tetszett.
A hánytassuk meg a nézőt, illetve a keverjük a horrort a pornóval jellegű kezdeményezések nálam is vegyes fogadtatásra találnak. Általában azért nézek horrort, mert rettegni akarok. Rettegni pedig nagyjából 3féle dologtól tudok, a torture porn nem tartozik ezek közé. A gore filmek sem. Ezeken maximum elborzadok, egy-két jelenetnél megfogom a saját vonatkozó testrészem, hogy az még megvan-e, de ennyi. Felszisszenek, ha nagyon durván kínoznak éppen, hányinger viszont sosem jön rám.
Valahogy ma már nincs divatja a félelmet keltő filmeknek, mintha elfelejtették volna, hogy mekkora potenciál van az olyan szituációkban, amikor valaki olyantól rettegünk, aki korábban szerettünk volt (Ragyogás) vagy valami olyantól, ami ott van, bár nem látjuk (Amityville).
A végletekig leegyszerűsítenek mindent. Tessék itt egy falfehérre meszelt arcú kislány. Ijedj meg. Tessék dugd savba a kezed, ott a kulcs, vedd ki, zárd ki a medvecsapdát (vagy akármit) ami mindjárt rád csukódik végleg és széttép. Félsz már? Ilyenkor az értelmesebb néző persze nem fél. Mert mitől is félne? Zéró az esélye annak, hogy olyan helyzetbe kerül, amiben valaha is medvecsapdát fognak összecsattintani a nyaka körül, vagy hűtőházban spriccelik tűzoltófecskendővel, addig amíg meg nem fagy.
Ezzel szemben mennyi is lenne az esélye annak, hogy megőrül az apja anyja élettársa főnöke és mindenkit kinyír? Lényegesen nagyobb. Innentől kezdve ez a szituáció sokkal több félelmet tudna gerjeszteni, sokkal több frusztrációt hozna felszínre, hiszen olyan valamit pedzegetne a film, ami akár velünk is megtörténhet.
Valaminek a betiltása pedig a létező legjobb reklám... Akárki találta ki, és használta először marketing célokra, egy zseni volt. Onnantól kezdve, hogy tiltott gyümölccsé válik, felértékelődik a világ legszarabb dolga is. Nem kapható? Pedig akarok olyat. Nem jön be az országba? Rendelek az eBayről DVDt. Lehúzom fizetős letöltős oldalról. Bármit megteszek csak az enyém legyen, mert persze az összes haver látta már, és rajtam röhögnek, hogy nem vagyok képes megszerezni. Ez majdnem analóg a te gyáva-verzióddal, ez is arról szól, hogy "ki a faszagyerek"...
A biztosítékcsapkodással csak az a baj, hogy minél erősebben próbálják, annál kevésbé sikerül. Olyan magasan van már az átlagfogyasztó ingerküszöbe, hogy egy kis 2 girls 1 cup 1 japanese guy nem árt meg neki. Erről a ki tud undorítóbbat versenyről mindig egy ismerősömék vetélkedése jut eszembe, amiben a létező legundorítóbb pornófilmet próbálták felkutatni, és pisi-kaki valamint állat témakörrel már nem lehetett nyerni. Nagyjából 1 perc után előszedtem nekik a valamelyik napitrash oldalon fent virító amputáltak mit művelnek egymással és magukkal videót (amiben a fickó a csonkolt lábát a másik ánuszába... ill ennek variációi) és megvillantottam, hogy rövidre zárjam a versengést. Sikerült. Azóta a kategória örökös győzteseként vagyok számon tartva, ők pedig nem játszanak. Azt mondták ezt nem lehet überelni. A szomorú ebben csak az, hogy alig pár héttel később ugyanazon napitrasht szállító oldalon láttam egy videót, ami überelte. De ezekre egy idő után készül az ember... Mármint tudja, hogy mindig van lejjebb. És számít rá. Innentől kezdve pedig akármekkora dózisban kapjuk az undorító dolgokat, már nem tudják olyan játszi könnyedséggel kicsapni a biztosítékot, mint mondjuk tudták volna 15-20 évvel ezelőtt.
Csak hogy rövidre zárjam a mondandómat most már én is, a szubjektív alapvetéseddel teljesen egyetértek. Mindegyik általad említett film sokkal tartalmasabb, jobb, és félelmetesebb ennél. (mernék is mást mondani a Lynch-életműre;) ugyebár)
A film vége pedig maga volt a szánalom. Alapból azt nem értettem, miért nem telefonált a két szerencsétlen zsaru erősítésért, mentőknek, akárhova... Mikor meglátta a szobában az összevarrt áldozatokat, akkor se eresztett meg egy telefont, hogy hééé, hát gyertek már ide, hanem a társa keresésére indult. Sorozatban követte el a súlyos hibákat, és folyamatosan óvatlan és elővigyázatlan volt. Lehet csak én vagyok ilyen egységsugarú és túlszervezett, de ha meglátom a társam hulláját a medencében akkor nagyjából meggondolva, hogy honnan jöhetett a támadás, ami oda juttatta a falhoz lapulva és két irányba kikémlelve közelítek, nem? Nem futok ki védtelenül a medence mellé, hogy Ich bin hier, töten sie mich, bitte... A doki vergődése a lábfeje és a térde kiiktatása után már csak hab a tortán.
Viszont volt valami, amit nem értettem. Amikor a 3 szerencsétlen a japán vezetésével kapaszkodott fel a lépcsőn, akkor iszonyatos kínok árán haladtak, és úgy értek majdnem ki a fűre, de végül megállította őket az üveg, és a Herr Doktor. Előtte viszont ez az elmebeteg kivitte őket kutyát játszani. Na de hogyan? Lifttel? Kocsin? Akkor nem szakadtak fel a sebek és nem dőlt a vérük? Lehet nálam sikkadt el ez az apró részlet, mert nem igazán figyeltem, de lehet tényleg nem magyarázta meg a film a how to-t.
Valsz a rendőrök Németországban is hülyék - csak ezt tudom elképzelni a viselkedésük magyarázataként.
A 3-emberes konstrukció fájdalmait pedig elképzelhető, hogy a vérükben rohamosan csökkenő fentanil mennyiség okozhatta. A vérzést meg az alacsony trombocitaszám... talán. :)
Lábjegyzet: azért kíváncsi lennék, mivel sikerült elhallgattatni a versengő ismerőseidet. :D
Lábjegyzet2: a wikipedia szerint tervezik a folytatást... vajon összeszedi magát a doki?
Lábjegyzet3: a film egyik producere ugye bizonyos Ilona Six. Magyar kapcsolat?
Lábjegyzet 2: Igen, tervezik, imdb-n már fenn is van. elvileg 12 ember összekötését tervezi Tom Six. De a doki (nekem legalábbis úgy tűnt hogy) headshot következtében elhunyikált. Akkor ki fog operálni? :)))
Komment: Igen, a rendőrök biztos hülyék ott is, meg mindenhol... De azért ennyire? Ez már amatőrség.
Tudományos magyarázatod kifejezetten köszönöm:))) Ennek ellenére még mindig motoszkál bennem a kétkedés, mert úgy vélem, hogy az 1 nappal korábban zajlott apportírozás során még kevésbé voltak összeszokott hármas, és még nehezebben ment az együtt mozgás. Nyilván ahogy telt az idő fokozódott a fájdalom, és a kettes számú leányzó haldoklása sem segített a dolgokon... De ez mindenképpen érdekes kérdés.
Mondjuk ha már itt tartunk, abszolút laikusként a térd szétbarmolását se értettem kristálytisztán. Nem tudom ki hogy van vele, de ha az arcom egy segghez van varrva, és leszakadhat belőle minden kb., akkor ha ép a térdem, ha nem, nincs igazán ingerem felállni. Tekintve, hogy 3 emberes konstrukciónál a "fejem elé emelem" és futok vele, majd ő kilát és navigál opció se él igazán, tényleg túlzott óvatosságnak, avagy bónusz kínzásnak éreztem a dolgot. Mert ha egy kb 12 kg-os gyerekhez lett volna varrva a japó srác, és csak ők lettek volna ketten, akkor elképzelhető lett volna, hogy ha használható marad a térde, akkor elmenekül... Bár Heiter vélhetően akkor is tomporon lőtte volna egy nyugilövedékkel.
Lábjegyzet: Azt a videót sosem fogom megmutatni. Legalábbis én meg nem keresem még 1×. Bírja a gyomrom az ilyeneket, de egy-két rossz estét okozott nekem is.
Lábjegyzet3: Magyar kapcsolat mindenhol van. Miért pont itt lep meg?;)
Nem tudom, lesz-e ez akkora kasszasiker, hogy megérje a folytatást. Ha viszont igen, már csak marketingszempontból sem ártana kicsit rendbe tenni a közreműködők (művész)neveit... Tom Six és Dieter Laser mellé már csak egy Dick Magnum és egy Cindy Swinger kellene és minden adott egy ultralow budget Zs-kategóriás felnőttfilmhez is.
A sztori megvalósíthatósági oldala, azt hiszem ebben megegyezhetünk, kissé valóban elnagyoltnak tűnik. A tápcsatornák ilyetén történő összekombinálása egész biztosan nem járható út, a hátul ülőknek nem sok hasznos tápanyag maradhat így. Ugyancsak nagy kérdés az összevarrt szövetek keresztreakciója, illetve ha már lúd, legyen kövér alapon akár egy közös keringési rendszeren is elgondolkodhatott volna a híres sziámi-specialista. A térdszabdalás tuti csak plusz szemétkedés lehetett...
Ha viszont a fejlövésből felépülne a doki, esetleg a saját dokumentációk alapján egy lelkes tanítvány által megvalósított fejtranszplantáció segítségével, újabb végtelen horizontok nyílhatnának a Frankenstein-filmek felé.
Azt is el tudom képzelni, hogy a készítők most szondázzák a netet és kvázi-webkettes eszközökkel megíratják az online közösséggel a következő rész sztoriját és sebészeti alapjait.
Bárhogyis, abból a szempontból biztosan sikeresnek mondható ez a film, hogy egy elég laposra sikerült munka meglehetősen nagy visszhangot kelt a fogékony közönségben. :)
mondjuk az röhejes, hogy a comment war amit folytatunk hosszabb, mint maga a film. és érdekesebb is. :)))
milyen finoman fogalmaztál "hátul ülők" :)) az összevarrandó szövetek viszonylagos kompatibilitását elvileg vizsgálta a dottore... bár nem hiszem hogy túl messzire jutott a témában, mert elég kezdetleges eszközei voltak csak (mai viszonylatban nézve)
az, hogy ötleteket merítenek a netről szinte biztosra vehető, lehet nekünk is angolul kellene irkálnunk jó sok taggel, biztos ami zicher alapon. :)))
kicsit azt érzem, hogy az alvin és a mókusok sziámi c. dala is ide vágna... varrjatok össze vele, legyek övé és legyen enyém mindene... Érezni akarom mindig, hogyha neki van ingere,
Ha a vasárnapi ebéd után emészt a bélrendszere...
bár ha a jó doktor valamelyik páciense ezt kezdte volna énekelni, az legalább annyira szürreális lett volna, mint egy háttérben hegedülő zsiráf. a film élvezeti értékén nem rontott volna, most hogy jobban belegondolok. sőt.
a jövőre vonatkozóan meg lehetne próbálni pl az egyes egyedek szondával történő táplálását, illetve mindegyiküknél javasolnám a vastagbél műtéti kivezetését a hasfalra, és a kolosztomiás zacskó rendszeres ürítését ill. a rendszeres fertőtlenítést.
az érdekesség kedvéért a doki válogathatna a szervdonor adatbázisból, és egy előre kiválasztott alanyhoz illeszthetne több olyat, aki rajta van a listán. ez a random vadászat ugyanis nem túl izgalmas. legyen egy kis tétje is. csak azt kaphatja el, aki a következő.
azt hiszem kezdek elborulni :))) komolyan végiggondolom a lehetőségeket. ez súlyos. megyek is vissza a könyvem fölé.
egyet kihagytál. a kapcsolati hálón belüli erőszak és a félelem a nem látott ottvantól mellett ott van még a nincs ott, de látjuk. szerintem.
nekem legalábbis az ilyenek okoznak félelmet. akár bennem lévő nincsottak, akár magamon kívül. az ilyen filmek hol vannak?
például maga a film is alapulhatna ezen. amit látunk, de nem készül el. ilyen filmek mikor vetülnek?
ezeket ráadásul olcsó is lenne vitelezni kifelé.
emlékeztek vidékre, és régre?
amikor a nagypapánk húslevest evett, és minden vasárnapi ebéd negyed órás köhögéssel indult, az erőspaprika Mián. ez is erről szól. ki bírja ki. a leves pedig már senkit sem érdekel, az íze úgyis irreleváns, mert csak annyit érzel, hogy szétég a szád.
az orvostanhallgatói okfejtéshez nem tudok hozzászólni, csak annyit, hogy respekt. kicsit féltékeny is lettem.
mián... nagybetűvel érted... mer hát itt kell ezt ... sőőőőt. ide kell ezt betenni. őt. mindent ide kell. mert ettől biztos jobb. katasztrófaturizmust is mindjárt lehet akkor szervezni ide. el is kezdem. legyen már bevételem. jönnek majd a tamáskodók, akik nem hiszik el, hogy ide is be lehet tenni olyat, ami arcul csap mindkettőnket, és akkor majd jól megmutatom nekik ezt itt. ez az utolsó kettőt. amiben minden benne van.
te meg nem. mert nem orvostanhallgattál sosem. én legalább hallgatni megtanultam.
Megjegyzés küldése