RSS
Welcome to my blog, hope you enjoy reading :)

2009. december 24., csütörtök

Lions for Lambs

"Legyek én a washingtoni szarházi? És még finoman fogalmaztam. És törvényt is hozzak? Legyek én egy zsíros fazon, akinek ugyanott van a választéka, mint a többieknek? Akinek be nem áll a szája, de soha nem mond semmit? Legyek olyan pasas, aki az erkölcsről prédikál másoknak, miközben az asztal alatt kiverik neki? Aaa, igen. Az a tévés prédikátor elsikkaszt egy milliót aztán élő adásban zokogva esedezik bocsánatért. És hányat nem kapnak el. Ha ez komolyabb, mint hogy tisztes átlagpolgár legyek... Leszarom!"

Erről ugyan nem szól a film, de ez szó szerint benne van. Ez a rész tetszett a legjobban, biztos azért mert én sem jártam Redford órájára, nem borítékoltam, és nem csináltam semmi olyat, amit itt Tom Cruise, vagy Meryl Streep, vagy Andrew Garfield. De jobb is, hogy nem, mert ők se csinálnak semmit.

Redfordnak nem volt még olyan filmje, amire azt kellett mondanom, hogy rossz... De ez most olyan, aminél szívom a fogam. Alapvetően ugyanis ez a film unalmas. Elgondolkoztató még csak-csak lenne, de amikor maga Redford sem tudja eldönteni, hogy propaganda-e, vagy ellenkampány, elmésen tiltakozó, vagy szellemesen anti... Akkor én is itt ülök meglőve.

A mindig csodálatos Meryl Streep botladozik a szerepében, mintha nem tudná eldönteni a saját érzéseire hallgasson, vagy Redford irányító kezét kövesse. Cruise egészen ügyesen veszi az akadályokat, a Mission Impossible filmek után végre úgy tűnik, mintha valóban színész lenne, nem csak egy majom fegyverrel.

Itt ülök meglőve... Ez nem demokratikus film. Ez nem demokratikus ország. Ezek az egyszerű kérdések, amiket felvet, nehéz kérdések. A filmben benne van Redford válasza. De hol az enyém? Hol a tiéd? Hol a másé?

7/10

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése