Nehéz egy olyan filmről nyilatkozni, aminek a világa távolabb áll tőlem mint a néptánc a pingvinektől, de azért megpróbálkozom egy kisebb összefoglalóval. Kicsit elfogult leszek, mert Meryl Streep számomra egyfajta szerelem, Stanley Tucci pedig egyértelműen imádatom tárgya, és ebben a filmben ismét nagyot alakítottak mindketten.
Az biztos, hogy nem lesz klasszikus, de azért a 2006 óta eltelt 3 évben semmit se vesztett a bájából a történet, és még ma is nézhető egy kis melegségre vágyódós csajos estén.
Számomra ugyan Anne Hathaway sosem fog XL-es méretű slampos falusi lánynak tűnni, akkor sem, ha ronda kék M-es pulóverbe bújtatják, majd azt mondják róla, ez bizony L-es, és akkor sem, ha két oldalra fésüli az egyébként professzionálisan vágott haját. Ez a lány ugyanis egyszerűen szép. Szép az arca, hatalmas ajkai vannak, csodálatosan kifejező a tekintete, és még kötött pulóverben is csinos az alakja. Nem lehet elrontani, semmivel. Na jó, talán a Brokeback Mountainban azzal a rusnya szőke parókával kicsit sikerült, de ott sem lett annyira borzasztó.
Meryl Streep szokásához híven egyszerűen tökéletes, ahogy a jéghideg, érzelemmentesnek tűnő Miranda Priestley-t alakítja, az is frenetikus, mint mindig minden. Nem is tudom ijesztő-e a szerep, amit játszik, vagy inkább szánnivaló és röhejes. Még akár önmaga paródiája is lehetne az egész történet. Stanley Tucci homokos bohóckodása pedig csak erre a hatásra erősít rá. A film azonban véresen komoly, bár újságot nem ír benne senki, és a divatmagazinnál csak a tervezők méltatása vagy sárba döngölése folyik, Andy Sachs olyan tempóban veszíti el a kapcsolatát a régi életével és a normális, azaz divattal nem fertőzött világgal, hogy az ember csak kapkodja a fejét, hogy került ez az aranyos lányka egy boldog kapcsolatból egy idegen nőcsábász görény ágyába.
Persze a végén, mint az összes amerikai szirupos alkotásban, itt is minden jóra fordul, Andy magára talál, sőt igazi újságíróként helyezkedhet el, és még a barátja is visszafogadja... Habkönnyű, pár falatban lenyelhető tanulsággal bíró film ez, amit azért 1× mindenképpen érdemes műsorra tűzni.
8/10
Az biztos, hogy nem lesz klasszikus, de azért a 2006 óta eltelt 3 évben semmit se vesztett a bájából a történet, és még ma is nézhető egy kis melegségre vágyódós csajos estén.
Számomra ugyan Anne Hathaway sosem fog XL-es méretű slampos falusi lánynak tűnni, akkor sem, ha ronda kék M-es pulóverbe bújtatják, majd azt mondják róla, ez bizony L-es, és akkor sem, ha két oldalra fésüli az egyébként professzionálisan vágott haját. Ez a lány ugyanis egyszerűen szép. Szép az arca, hatalmas ajkai vannak, csodálatosan kifejező a tekintete, és még kötött pulóverben is csinos az alakja. Nem lehet elrontani, semmivel. Na jó, talán a Brokeback Mountainban azzal a rusnya szőke parókával kicsit sikerült, de ott sem lett annyira borzasztó.
Meryl Streep szokásához híven egyszerűen tökéletes, ahogy a jéghideg, érzelemmentesnek tűnő Miranda Priestley-t alakítja, az is frenetikus, mint mindig minden. Nem is tudom ijesztő-e a szerep, amit játszik, vagy inkább szánnivaló és röhejes. Még akár önmaga paródiája is lehetne az egész történet. Stanley Tucci homokos bohóckodása pedig csak erre a hatásra erősít rá. A film azonban véresen komoly, bár újságot nem ír benne senki, és a divatmagazinnál csak a tervezők méltatása vagy sárba döngölése folyik, Andy Sachs olyan tempóban veszíti el a kapcsolatát a régi életével és a normális, azaz divattal nem fertőzött világgal, hogy az ember csak kapkodja a fejét, hogy került ez az aranyos lányka egy boldog kapcsolatból egy idegen nőcsábász görény ágyába.
Persze a végén, mint az összes amerikai szirupos alkotásban, itt is minden jóra fordul, Andy magára talál, sőt igazi újságíróként helyezkedhet el, és még a barátja is visszafogadja... Habkönnyű, pár falatban lenyelhető tanulsággal bíró film ez, amit azért 1× mindenképpen érdemes műsorra tűzni.
8/10
