RSS
Welcome to my blog, hope you enjoy reading :)

2012. november 1., csütörtök

100 Feet

Újabb gyenge horror, egy közepes forgatókönyv végletekig egyszerű megvalósítása némi magyar közreműködéssel és Famke Janssen-nel.

Marnie hosszas szenvedés és több hiába tett feljelentés után megölte az őt bántalmazó zsaru férjét, emiatt több év börtönre, majd egy év házi őrizetre ítélték. A zsaru egykori társa, a valaha volt családi barát Shanks kíséri haza, és zárja otthona börtönébe a testileg-lelkileg megtört nőt. Marnie csinos pittyegő bokapántot is kap, hogy ne juthasson 30-31 méternél távolabb lakása közepén elhelyezett központi egységtől. Ha kilép a kütyü hatósugarából, pl. kiviszi a szemetet, akkor az pittyegni kezd, majd meghatározott idő után riaszt a rendőrségen. A bejárati ajtót is csak széles terpeszben, bokapántos lábát a nappali küszöbén belül tartva nyithatja ki, ha nem akarja hallani a csipogást. A ház sötét, nyomott hangulatú, bizarr, senki se költözne be szívesen, de Marnie-nak nincs választása. Lassan berendezkedik, lefesti a falat, hogy ne kelljen nap mint nap szembesülnie a tette nyomaival, megszervezi a mindennapjait, futárral rendeli az ételt, telefonos otthonról végezhető munkát vállal. Mike azonban nem törődik bele ilyen könnyen az események alakulásába. 

Nem tipikus szellemes film, sőt, nem is tipikus horror, inkább csak egy combos thriller-nek mondanám, ami, ha valaki képes elhinni és kész tényként kezelni az univerzumot, amiben játszódik, még akár működhet is. A CGI ugyan rettentően gagyi, a szellem-Mike táncoló körvonalai, a körülötte tekergőző szürke árnyék, a japánosra vett sminkje inkább mosolyra fakasztják az embert, nem rettegést váltanak ki belőle. A feszültség főleg Famke játékának köszönhető, meglepően komolyan veszi a szerepét, és szépen sikoltozik, szépen fogadkozik, hogy őt nem űzi el innen az egykori férj. A nő viszont borzasztóan öregszik, és a mellé választott Edward Cullen-nek sminkelt kifutófiú mellett a saját öreganyjának tűnik, emiatt kettőjük vonzalma és szexjelenete egyszerűen röhejessé válik. Nem is értem miért erőltették. A férj persze rendesen megveri a fiatal csábítót is, olyan szögekbe állítva a végtagjait, amilyenekbe szerintem törni sem tud egy ember. Aztán vérben fürdő arccal feleségére és egykori kollegájára ront.

A befejezés kiszámítható, és rém gyenge. Ha nem tudtam volna már a megtekintés előtt, akkor is biztosra vettem volna, hogy az Asylum-nak köze van hozzá. Ilyen botrányosan béna horrorokat ők szoktak gyártani. Ezt elvileg csak forgalmazzák, de nyilván nem véletlenül. Másoknak érthető okokból nem kellett.

Olvastam olyan cikkeket, hogy a film nagy részét itt nálunk forgatták, hát... Erre annyit tudok csak mondani, hogy olyan is lett. De ha kint forgatják, se hiszem, hogy jobban sikerült volna.

Nem tudom eldönteni, hogy trashmovie-e, mert azért vannak benne egészen értékelhető gondolatok, amikből lehetett volna filmet csinálni. Csak nem így.

2/10